Kőmüves Klára : /ON

Nyomtatás

Le kell szállnom a vonatról ahhoz, hogy magam irányítsam

a váltót, mert ezek a sínek rossz helyekre visznek.

A szégyen vonalán egy buja döcögés ez, semmi egyéb;

Hiába vettem drágán a jegyet, ez az utazás nem az enyém.

Vészfék nélküli vagonok utasai néznek, s mint marhákat

tereltek engem is ide, vágásra értem, hiába bőgnék –

az utolsó órákban nekik sincs hitük. Szánalom kalauz leszek,

ha felnövök, mert annak lenni jó; bekattanásig kattogás ez,

lassan kisiklik a szó. Két „minden rendben megy” között,

hiába cifrázna a rossz; tíz éve már, hogy könnyhatlan vagyok.

Csak nézem, mit szabad és mit nem, kicsit sem bánkódom azon,

ahogyan felvillan a zöld fény és kiürül a túlzsúfolt peron.