Nap: 2010.12.03.

kacéran vetkezik hiába felöltöztet az éji fagyra száz néma kis harangot mogorva évszak még haragszol egy halvány sugár majd kilyukasztja elkopik a koldus-gúnya nem sokáig köti gúzsba fehér után él a sárga alszik a kék míg szürke felleget elhajt az [… Tovább]

Látszik, hogy nem tudod, hogy nem tudod, hogy látszol,játszol, csak élhessél,hogy élhessél, csak játszol.   Maradsz, hogy ne menjél,s hogy ne menjél, maradsz.magad vagy, egymagad,– egymagad vagy. Magad!  

Vagyok egyedül magamnak,mint másnak, ki csak átfarag.Szeretem a lényem,így csodás az élet,lelkemb?l élek,szívemb?l beszélek,el?re lépek,hátra sem nézek,vagyonom fenn az égben;s ha eljön az elszámolás ideje,Te majd ott, Jó Istenem,a jussom rám méred.

Napok hullnak szívemre,ami egykortele volt szeretettel;most csak emlékek nehezednek.Felejteni kellene,nem csak bámulva nézni,a valóságot, ami talán nincs is– lehet, hogy ezért utálom?Üres akarok lenni.Szeretnék elaludni,vagy jól berúgni,részeg önmagammalmegbeszélni, hogy hová lettaz er? tenyeremb?l,amivel széttéptem egykor,az elszakíthatatlannak t?n?er?s szálakat.Szeretnék most elbújni,egy [… Tovább]

A vörös iszap katasztrófa emlékére…     ?sz járt,  jött a hajnal gyötr? fájdalommal, vérvörös kín csurgott  minden ház falán.   Sírtak ifjak, vének, házuk d?lt, semmivé lett. Fohászuk elszállt, elvitte b?szen az ár.   Dermedt ajkak kértek; Isten segíts [… Tovább]

Petróleumlámpa fénye világít,ablakomban elázott dohány szárad.Lavórban víz s mellette éjjeli edény,magányos szú perceg az ágyban,míg az id? múlását es? szántja.Számot vetettem magammal,láttam: gyerekkori lyukas fogam,fés?ben hagyott kócos hajam,s legy?zött eltiport szíveket.Ahonnan jöttem oda vágyom,a jöv? nem ígér, a múlt kísér,marad [… Tovább]

(A vörös pulóveres hölgy mellett, középen, Elek Tibor, a Bárka főszerkesztője.)       Az estig még volt idő, előkészített széksorok, üdítők, tálon pogácsák. A résztvevők gyülekeztek ha lassan is. Volt, akit a kíváncsiság hozott és voltak, akiket tényleg érdekelnek [… Tovább]

    Hosszúnak éreztem az utat,de megérkeztem ide.Nem kérek még egyszer,úgy érzem, bel?le.Lassan vége lesz a dalnak,mégsem félek t?le;kalapot emelve vonulok el?re.Eljött hozzám a tél,havazik er?vel,eljegesedik földem,verném puszta k?vel,de mit ér az ellenállás,akaratom nincsen,a hó csak hullik,s elborít most csendben.Megfagy [… Tovább]

… templomos lovagok kelyhes grálvilága…* Határozottság kint, bizonytalanság bent, köztük a létezés.   Záruló szemek, nyíló pillantások, zajos ébredés.   Felfestett távlatok, mesék préselt leve, álmodott jövő.   Hit a varázsban, konok „azért is”, csillagokig szökő.   Jelenések, jelek, tévelygő [… Tovább]