Kiss Beáta : Emlékek tükre

Nem oldja nyelvem a múltat,
feloldozást, már csak magamtól kérhetek.

 

Évek zuhogtak el – mint vízesés – mellettem;

míg a kómás szív gyászfátyolban merengett
odabenn, a magam börtönében – az Emlékek tükrére,
hol az igazságot, végül hazugságomban lelte:
Mert mi egykor büszkeség volt, ma gyávaság lehet,
hisz utólag, mindenkor, csak okosabbak lesznek.

 

Néha mást súg a szív, s az ész mást felel,

pedig szenvedély nélkül minden szó,
csak hazugság lehet.

Legutóbb szerkesztette - Kiss Beáta