Vers

CSNDCSEPP

  ?szre j? tél borújacsönd gy?r?jét gurítjafonja aranyló fátylátcsend cseppek gyertyájátszöszke haját simítjanyárfák r?t farkát fújjarozsdát rágó ?sz fodrátizzó t?zcsipkék bokráthószín sz?z fehérségétAdvent csönd csendességét

Vers

Víz…Víz

  Víz…Víz te csillogófény? áradat,beteríted a földet,elárasztod a magvakat,millió csepp kell bel?led,míg egy mag megfakad.Mélységed határtalan.

Vers

Engedd el a kezem…

Engedd el a kezem, el kell engedd végre, boldognak kell lenned, nézzél fel az égre. Ott van a holnapod, gyöngybet?kkel írva, sose gondolj reám, éjjelente sírva… Katona is voltam, nem könnyezhet szemem, patakokban öml? könnyem mind lenyelem. Nem tehetek másképp, [… Tovább]

Hírek

Nagíb Mahfúz

ââ?¬Å¾Aki árnyalatokban gazdag m?veivel – amelyek hol éleslátóan realisták, hol felidéz? módon kétértelm?ek – olyan arab elbeszél? m?vészetet alakított ki, amely az egész emberiségre vonatkozik.ââ?¬Â   Nagíb Mahfúz, nem egyiptomi ejtés alapján Nadzsíb Mahfúz Nobel-díjas egyiptomi író 1911. december 11-én [… Tovább]

Novella

Az utolsó ajándék

Ez az írás ’96-ban született. Az első mondat: – Anyám ősszel halt meg – komoly lelkifurdalást okozott, mert anyám élt. A novellát más okból kellett megírnom. Anyám ez év nyarán ment el, s a halála előtti napok egyikén megkaptam tőle, [… Tovább]

Egyéb

Bölcsességfogas

  Csak azt láttam, amit nekem már nem lett volna szabad látnom, amikor alkalom megszülte vádak siettek az ajkaimra. Ott hiába ültek nyelvem hegyére a belőlük fejlődött szavak, ahogyan belépett a szobába – az összes mihasznám szájpadlásomra szaladt. Gyáva népség [… Tovább]

Vers

Munkások

Az ablakokon jégvirág hegek,fagyott a munkások kabátja.Amit elvégeztek, felejt?dik.– mint a gond – Mennek nemsokára. Asszonyaik csendesek, jók.– ami vállukon, velük viszem –Fáradtak, de tekintetük fénylik,pedig a holnap ugyanilyen. Mosolyuk tiszta, de nehéz,mint egy fáradt trombitaszólam.Ha sírnának, velük sírnék, pedig?k [… Tovább]

Vers

Régi ifjak…

Szívetekben ott volt az alázat.Én még emlékszem rátok.Most hol vagytok ti régi ifjak,kik hoztátok s raktátok a köveket,dacolva id?vel daloltátok ütemre,hogy a munka nemes,s feküdtetek le gy?ztesen,készülve minden jóra és rosszra,vállaltátok sorsotokat azt, hogyemberek vagytok.Becsülettel, igaz szóval.