Nap: 2010.12.10.

  ?szre j? tél borújacsönd gy?r?jét gurítjafonja aranyló fátylátcsend cseppek gyertyájátszöszke haját simítjanyárfák r?t farkát fújjarozsdát rágó ?sz fodrátizzó t?zcsipkék bokráthószín sz?z fehérségétAdvent csönd csendességét

  Víz…Víz te csillogófény? áradat,beteríted a földet,elárasztod a magvakat,millió csepp kell bel?led,míg egy mag megfakad.Mélységed határtalan.

Engedd el a kezem, el kell engedd végre, boldognak kell lenned, nézzél fel az égre. Ott van a holnapod, gyöngybet?kkel írva, sose gondolj reám, éjjelente sírva… Katona is voltam, nem könnyezhet szemem, patakokban öml? könnyem mind lenyelem. Nem tehetek másképp, [… Tovább]

Az ablakokon jégvirág hegek,fagyott a munkások kabátja.Amit elvégeztek, felejt?dik.– mint a gond – Mennek nemsokára. Asszonyaik csendesek, jók.– ami vállukon, velük viszem –Fáradtak, de tekintetük fénylik,pedig a holnap ugyanilyen. Mosolyuk tiszta, de nehéz,mint egy fáradt trombitaszólam.Ha sírnának, velük sírnék, pedig?k [… Tovább]

2010. 12. 07.   Sorsot választhat aláhulló es?csepp? – Jégpáncél koppan.

Szívetekben ott volt az alázat.Én még emlékszem rátok.Most hol vagytok ti régi ifjak,kik hoztátok s raktátok a köveket,dacolva id?vel daloltátok ütemre,hogy a munka nemes,s feküdtetek le gy?ztesen,készülve minden jóra és rosszra,vállaltátok sorsotokat azt, hogyemberek vagytok.Becsülettel, igaz szóval.

    Néha röpülni volna jó, suhogva, mint a hintaló, mikor a sárga hold kerek, és örül, mint egy kisgyerek.   Néha álmodni volna jó, kilesni, honnan jön a szó, cirógatni a sós szelet, dúdolni, mint a tengerek.   S [… Tovább]