Engedd el a kezem,
el kell engedd végre,
boldognak kell lenned,
nézzél fel az égre.
Ott van a holnapod,
gyöngybet?kkel írva,
sose gondolj reám,
éjjelente sírva…
Katona is voltam,
nem könnyezhet szemem,
patakokban öml?
könnyem mind lenyelem.
Nem tehetek másképp,
Neked is jobb volna,
hogyha elfelednél
búcsú szót sem szólva…
—————————
Kedves Szerz?, végre – égre, írva – sírva… túl kézenfekv? megoldások, minden kamaszversben megtalálhatók, az els? szakasz emellett csupa e hangzó, a te ritmusérzékeddel és érzelmi gazdagságoddal kár ilyen olcsó kellékekkel dolgozni. A rím nem kötelez? kelléke a versnek, de a jó hangzás igen. Ha ez megvan, még mindig kell hozzá némi sejtelem, az a plusz, amit?l a miénk is lesz.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.10. @ 21:42 :: Murák Tibor
