Vers

Könnyelm? tájleírás

lám elárulna, ha folytatom együgy? dalom A kép: A Storm (Shipwreck) – William Turner       Mottó:”szép n?kkel mindig van valami baj: például igen gyakran csúnyák.” Aszlányi Károly: Sok h?hó Emmiért azt mondják a költ? a múzsát sötétben hagyja [… Tovább]

Vers

Csak mentünk…

Mentünk és meneteltünk,hegyre fel, hegyr?l le,hol el?re, hol hátraaz út végét még ma sem látva.Voltunk kicsik, majd lettünk nagyok,váltottunk ágyat, ahogy álmot,a hajnal egybeforrt az éjjel,ahogy álmunk is a feketefölddel.Reményeink az égb?lleestek arccal a földre,ahogy állunk is, a jelen id?re.És [… Tovább]

Vers

Anyám

Anyám   Egyedül állok a fegyverekkel szemben. Védetlenül, mégis mosolyra igazítva.   Hazamegyek. Anyám illata körbeleng, én köntörfalazok, ? átölel, nem kérdez. Szaggatnak a percek. Majd lefekszem, és reggel gyerekként ébredek.  

Egyéb

A veszteségekr?l és a fájdalmakról

  Történt egyszer, hogy a kotnyeles tanítvány felkereste az egykedv? tanítót a következ? kérdéssel.    – Mester, te már veszítettél el valakit, vagy valamit? Hiszen olyan érzéketlenül és lekezel?en szoktál bánni velünk, amikor a fájdalmainkról, a veszteségeinkr?l panaszkodunk neked. A múltkor is [… Tovább]

Mese

Ciriusz álma

  Volt egy Ciriusz nevű kölyökcica. Minden álmában egy nagy fáról álmodott. Ott össze-vissza ugrándozott az ágakon. Egyszer látott a fán egy szép levelet. Fölmászott, de nem érte el. Ciriusz megpróbált mindent, de nem sikerült. Megkérdezte a zsiráfot, hogy fölmászhat-e [… Tovább]

Egyéb

Hát itt vagy drága!

* Szégyellősen vallom csak be, mennyire szerettem volna, ha vagy nekem… Hosszú évek óta dédelgetem a gondolatot, hogy egyszer csak leszel…. Fáztam nélküled, szívem, lelkem vágyott rád. Mennyit álmodoztam hideg éjszakákon, hogy a közeledben lehetek és melegítesz, hogy színt, hangulatot [… Tovább]

Vers

Szavak

Pergő rokkán…     Minden éjen, pergő rokkán, hálót szövök az időnek. Elfogom. Álljon ott, azon – a karácsonyon…  

Vers

Indulni kéne már

Vágyam szárnyát tárnám     Vágyam szárnyát tárnám, valóságtól csapzott, ?störvények tépték, ezerszer kirablott.   Múzsám ott, túlnan vár, indulni kéne már.   Áttöröm magam én, Uzsorások mocskán, – anyák álma átment, – bármennyire ocsmány.   Múzsám ott, túlnan vár, [… Tovább]

Vers

A NÁZÁRETI

    A Biblia ugyan nem említi, de biztos hallott fel?lem, egy-két utalás erre vall.   Elképzelt egy messze században, talán ebben, amelyben élek, csak az emberláncszemekbe   bújtatott ezer évek ködösítenek. Néha úgy t?nik beszéltünk, kevés szavához jeleket mellékelt, [… Tovább]

Vers

emlék-idegzet

{saját kép a múltból}                                               Soha nem láttam még hozzád foghatót,                                               leheveredtem a friss gyepre, szemeim                                               az egekbe néztek, belekapaszkodtam egy fűcsomóba,                                               elszédülök attól, aki akarok lenni,                                               a karnyújtás reménye utánad csahol,                                               világok állnak közénk,                  [… Tovább]

Novella

Össztűz

  Ha nem szeretném, már régen kicsináltam volna, de amint megláttam a napvilágot, azt hiszem ő volt a legelső akivel találkoztam. Valamiért nagyon félt, olyan beteges pánik kapta el egy ideje, hogy lefogyok, esetleg éhen pusztulok, pedig nem! Már mozdulni [… Tovább]

Vers

Egyedül mit tegyek?

Írom szívemnek nagy panaszát. Háborút vívok éveken át. Harcom hazáért s nyugvásért folyt, mit egy évszázadon át csak torolt…   Torolt egy ország s?t kontinens már. Halálunk nagyvilág hírében áll, mégis nem küzd a nép igazért, miért ?seink áldoztak vért… [… Tovább]

Vers

Jégbezártan

*   Gyász   Hóban gyászolt nap. Fagymarokban az erdő. Jeget síró fák.       Decemberi ékszer   Zúzmara csillan, dermed a fákon. Múló ékkő-ragyogás.       A tél szava   Hótiszta hangon szólal a tél most. Dermedt [… Tovább]

Vers

Fölfelé hull’ni

„Levél vagy? Azt kell megtanulni, nem szabad, csak fölfelé hull’ni”. (Szabó Éva)     Bíbor palást terül a bársonyos fényben búcsúzó nap köré, nyomában ködös, őszi sóhajjal alkony borul a bús fejfák fölé.   Rőt avar takar halott világot, fakó-kék [… Tovább]

Vers

Kezem a kilincsen

Világéletedben áldatlan-áldott sors tenyerelt rád, mint bűnösre a lelkiismeret. Magába zárt, hogy kitaszítson, s befogadott utcára verten.  Dolgaid rendjét égette beléd torz, vaksi gőggel, s elvakított  keresztre feszítetten.   Kenyér, csók, otthon reményét adta csak az Isten, s hittél neki [… Tovább]

Novella

Séta a múltban

Elsuhan a patkolt lova által vonszolt fiáker. Egyetlen felcicomázott ló, konflis lenne? Most megrúgott, kellett nekem közel mennem.       A nehéz faburkolat piszkos, dió lehetett-e vagy cseresznye-vörös. Felkerekedem a csigalépcs?n.     Az egész emelet kitárul, mint egy galéria. [… Tovább]

Vers

Metamorphoses

    Metamorphoses     Elmerengtem egy id?re, a jó Pegasus hátára felültem. Rájöttem jó néhány összefüggésre, bár ne leltem volna meg  ezt a “kincset” sohase. A szívem burkát tövises fátyol lengi be, mi fájdalmasan szúrja át mi tán még [… Tovább]