Horváth Nóra : emlék-idegzet

{saját kép a múltból}

                                              Soha nem láttam még hozzád foghatót,

                                              leheveredtem a friss gyepre, szemeim

                                              az egekbe néztek, belekapaszkodtam egy fűcsomóba,

                                              elszédülök attól, aki akarok lenni,

                                              a karnyújtás reménye utánad csahol,

                                              világok állnak közénk,

                                              foszlott fűcsökevény

                                              elenged, lelankad a földre tűzpirosló kézfejem.

 

                                              Kemény kőboltozat lesz e világi műhelyed,

                                              én csak mély csodálattal fürkészem

                                              veled, milyen hideg a kútból felhúzott víz,

                                              markodban hogy melegszik meg,

                                              lelkünk üregéből a felszínre

                                              került, a csuprot te tetted csurig tele,

                                              kifakadása gátakat tör össze, szíved

                                              intenzitása egyszer a sírba visz el.

 

                                              Csobogó folyam volt. Bő termést hozott.

                                              A kalácsot aranysárgára kentem,

                                              nyári napsugarak sütőjébe vitted,

                                              az illata emlékezetem égett felét megízesítette,

                                              a tészta vaníliás-mazsola habjának

                                              piskótája enyhén porhanyós, emberismeretem

                                              lösz darabja torz gödörben megpihen;

                                              soha nem láttam még hozzád foghatót!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.12.05. @ 14:31 :: Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 87 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).