A túloldalon minden más. Szétporladó, fakó színek. Egyedül él ott egy bohóc, Ki nem kell most már senkinek. Kettétörött tükörbe néz, Az idővel játszik csupán. Kopottas, ősz hajába tapad A hamuszürke délután. Üres üveget lóbálgat És [… Tovább]
Fekete eső, ess csak, ess! Álomfaló, hiéna éj. Bennem élő esetleges, „Jöjj hát!” – csábít tikon a mély. Felruház a meztelenség, Testemen kesernyés szavak. Folydogál a fojtott szentség Egy rozzant, régi híd alatt. Álmodik a vézna [… Tovább]
Számon mély seb a hallgatás. Mint macska, dorombol a csend. Most csillagos vicsorgással Mered rám a tátongó űr. Borotvált, kopasz angyalok Egy kopottas lavór körül; Mossák szorgosan az idő Szövetéből a foltokat. Fűszálak verejtékeznek Okkersárga sóhajokat S a [… Tovább]
Vörös posztó a téli ég, Finomtestű lidérc a szél. Rögeszmés fogadkozások Súlya alatt recseg a fagy. Borban fürödtek a szentek. Árokparti mea culpa. Pár megtévedt hernyó-fivér, Ki hitte, hogy pillangó lett. Homlokomon türemkednek A ráncokba bújt [… Tovább]
Beleremegek a rengetegbe, Arcom a semmibe mered. A nagy futóhomok éjszakában Száz kicsiny tócsa szendereg. Hideg vért isznak a szomjas vágyak – Pazar gyönyör, lomha magány. Árnyékként settenkedik az idő Egy kék mosoly túloldalán. Hamut szitál [… Tovább]
Üres a tegnap, remeg a tér, Sápadt emlék a dunyhán a dér, Látomások, régi borok – Jajvicsorog, Jajvicsorog! Fejedelem ő, két fia van: Kocsonyás jövő, holt önmagam, Mélyemben mérgesen morog – Jajvicsorog, Jajvicsorog! Széjjeltép, összerak és megráz, Érzem, [… Tovább]
Ősi tóban hínár lebeg, Vízbe fúltak nyálkás haja, Rémálmoktól lázas beteg, Méregzöld az agg éjszaka. Fülleteg csend ül a tájon, A sziklákat árnyak marják, Csillag ég a láthatáron S úgy vöröslik, mint a skarlát. Borzas bokor sziluettje, Pufók [… Tovább]
Sötét álmok, torzult idill, Jaj, a ködben valaki sír. Nyirkos földbe süppedt a most, Matatok egy üres dobozt. Remegő kéz, szakadt kotta, Zúdul az ár: vodka, vodka, Táncolok a dallamokra, Mit az őrület komponált. Csattog a [… Tovább]
