Balázs Gyula : Delíriumok (3.)

Üres a tegnap, remeg a tér,

Sápadt emlék a dunyhán a dér,

Látomások, régi borok –

Jajvicsorog, Jajvicsorog!

 

Fejedelem ő, két fia van:

Kocsonyás jövő, holt önmagam,

Mélyemben mérgesen morog –

Jajvicsorog, Jajvicsorog!

 

Széjjeltép, összerak és megráz,

Érzem, felszökik bennem a láz.

Oktalanok már az okok –

Jajvicsorog, Jajvicsorog!

 

Hajó az ágy, tenger az álom,

Boncolom magam ezüst tálon,

Képzet-rongyban látnok molyok –

Jajvicsorog, Jajvicsorog!

 

Nincs már homok, hallgat az óra,

Fészkére száll a meddő gólya.

Élnék, de a kényszer konok –

Jajvicsorog, Jajvicsorog!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.12.19. @ 17:03 :: Balázs Gyula
Szerző Balázs Gyula 46 Írás
...Azt hiszem, az egyik legnehezebb dolog az életben - várni. Már amennyiben az ember még nem gondolta végig, mi is ez a dolog valójában, nem tudja, mit kell az alatt érteni. Először becsapós, mert amikor várunk valamire, közben az is motoszkál a fejünkben, hogy közben valami mást elszalasztunk. Sokszor nehéz megkülönböztetni a várakozást az időpazarlástól. Aztán egy idő után lassan ráébredsz, hogy a várakozás fogalma nem egyenlő az egyhelyben toporgással, az üres tétlenséggel. Sokkal inkább társítható olyan fogalmakkal, mint a "fejlődés", az "érés" vagy a "haladás". Ülni a robogó vonaton, mely a cél felé zakatolÀ¦ És néha elbóbiskolni vagy elszívni egy cigarettát; kinézni az ablakon és megcsodálni az elsuhanó tájak összekuszálódó képét; felidézni a régi szerelmeket abban a kicsit piszkos, füstös, ámde valami megmagyarázhatatlan oknál fogva mégis csak hangulatos kis kupéban, nos, az semmiképpen sem elpocsékolt idő: az a legteljesebb várakozás - az maga az élet...