Éveid számával Bölcsül az értelem Tisztul a lélek Oldalvizein A mindenségnek Már nem vagy féktelen Ezt is megértem Tanulgatod Felejteni ami kell még S megjegyzed mind azt Ami kidobható kellék Hogy rád az Úristen sem Nehezteljen [… Tovább]
fordította: P. Tóth Irén Éjszakai szemfedő terült a földre. Az erdő teljesen megdermedt. A háború szörnyű gyászát élte. Mintha aludna az egész természet. A félelmetes erdei ösvényen, ami bevisz a reptérről a városba, mintha csontokon járnék, csendben [… Tovább]
Illusztráció: Galog Márton a percemberek az Eszméből fogantak bátyjuk a bér húguk a szakszervezet volt egy részük elszökött majd felkötötte magát testük még valamelyik zöldes dombon lóg nekem valahogy nagy szerencsém volt felvett egy vonat ami sötét [… Tovább]
Szomjazó szájjal éppen csak végigsuttogomforró gerinced ívén,hogy ezzel a zsibbasztó öntudatlansággal a láthatatlan partig beérném. S ahogy a vágy csillog holdfényű mellkasodon ,összeforrt kezeink között úgy villódzikaz elmúlás hatalma.Míg én múlok, te virítsz az aprószemű virágokon.
