Fagyot lehel a téli szél,a hópelyhek forogva szállnak,körbefonnak sejtelmes,dermesztő, éji árnyak.De eljön újra a tavasz,és a fázós fűszálak alatthunyorgó gyíkok,bámész bogarak lesikezüstös színeit,ahogy a napfény – ránk omolva –milliárd szilánkra szétesik,és élni kezd a Pillanat,enged a fagyos indulat,vajúdón születik a [… Tovább]
Üres a tegnap, remeg a tér, Sápadt emlék a dunyhán a dér, Látomások, régi borok – Jajvicsorog, Jajvicsorog! Fejedelem ő, két fia van: Kocsonyás jövő, holt önmagam, Mélyemben mérgesen morog – Jajvicsorog, Jajvicsorog! Széjjeltép, összerak és megráz, Érzem, [… Tovább]
Erőt adsz, mikor fáradok,erőt, mikor gondjaimbanszavaim ártatlanok,erőd bennem csillagként vetül,fényed elmémben testesül.Jóságod egekből származó,lelkedből lelkembe áradó.Erőd lángoló, féltő, alkotó,nyugalmas rendedből adó.Erőt adsz, ha felkel a nap,erőt, mikor végül magára hagy.Erő a szavad, erő a tested,erőből kovácsolta Isten a lelked.Fényed elmémben testesül,erőd fájó sebeimbe merül,s a benned [… Tovább]
Egy régi arcú telihold vagy nárciszként látsz be a vízbe lótusz nyílik szemed elérem vagy az összes arc tükrében kitárul-e ma szárnyas szívem beleszokni az éntelenségbe
George Cosbuc Karácsonyestén Koosán Ildikó fordítása Odakint csendben hull a hó Itt benn a jó melegbe’ Anyánkhoz bújva hallgatunk, Játékaink feledve! Éjszaka van. Az ágy vetett, De ki álmos ilyenkor, Jézuskáról mesél anyánk Elandalító hangon: [… Tovább]
