Hónap: 2015 november

Mert megígértem Ilonának, hogy egyszer majd megírom, a júniusi felkérésére, miszerint: “…szép napot neked is, és szeretettel várom további »pocsék« verseidet!”. Jelentem alássan, végre megszületett a nagy mű, mindannyiunk örömére! :-)) Miklós   M. Laurens:  POCSÉK VERS   Mint irgalmatlan [… Tovább]

Nem létezik tegnap, nem számít a holnap:a jelen veled ezer édes pillanat.Az enyém lettél – bár mégsem birtokollak.Jöttél, ahogy álmomból előhívtalak. Valósággá váltál ( s épp ez a varázslat ) a létemben szűkölő űrt betöltötted,nekem komponált a Sors: egyetlen társat, álomkeringőre [… Tovább]

      Elkallódott lelkek  zsivajából  nem hallik ki  egy igaz szó sem. Meddő kiáltozásuk  rezonanciája sohasem mutat  térben és időben kellő erőt a változáshoz. Ne akarj megváltani  világot s embereket, csak tedd a dolgod mindig úgy, hogy lelked tiszta, [… Tovább]

Ez elment meghágni – ez impotens, – ez lenne más – valakivel, – neki az első örökre – sohase többet s újrakezd – ez ígérgetés és szép szavak – ez lefelé tud és úgy marad – ez magát látja és [… Tovább]

Illusztráció: “Próba” – Kővágó Nagy Imre fényképe “Nem valódi, s nem tetteti,/ Azt érzi, ami nincsen.” (Fernando Pessoa)*Minden tánc. Ahogy szavaidra, mikor hosszúhallgatás után megszólalsz, a csönd helyettújra a mindenség felel. Nem a te nyelveden.Fel sem ismernéd, meg sem értenéd, [… Tovább]

Én istenem, kérlek szépen, ha hinném, hogy létezel, menekíts meg az élettől, ami már csak nyűg nekem.   Voltam ifjú, szép is talán, erős és harcolni kész, sok-sok emlék meszesgödre, no, ezzel ma mire mész.    Kérlek sokszor, adj pihennem, [… Tovább]

  Hargitának árnyékába’ ölelt engem az anyám, utoljára akkor láttam könnyet gyönyörű arcán. Két kezemet elengedte, hogy bejárjam utamat, az Úr engem erre rendelt, elfogadtam sorsomat.    Völgyek kicsiny falvaiba regék kísértek engem, patak mesélt, szél énekelt, avar ágyon pihentem. [… Tovább]

Miféle álságos, idegen istenség tűri el, hogy születetten szeretetlen lényem eluralják ezek a tompán sajgó, lelkemet rázó rengések, és tovább mélyítsék meghasadt szívemnek árkait?   Miféle kívülről gerjesztett ősi hatalom az, amely nekem adná azt a puszta élni akarást, amitől [… Tovább]

Édesanyám, nem visz messzi betegen a lábad, enyém is a rozsda fekszi, hogyan hordanálak.   Ülünk összecsomagolva, szűk az idő zsákja, magad Uram, nincsen szolga, ki helyettünk járja.   Megroggyant bot töpörödve ad erőt a kéznek, kopog a kő, ahogy [… Tovább]

,  Volt idő amikor azzal,aki bárki lehetett volna,de nem véletlen,éppen ő lett, akinek köszönhettemmegélni azt,amit társnak hívnak,s akivel közösgyermekünk lett.Hanyatt feküdtünk,szemben az éggel,szemünk becsuktuk,s megeredt a világ,ahogy soroltuk,mennyi mindenkit szeretünk.De oly rövid ideig voltunkegy időben, egy helyt,kevés az szétosztva-emléknek később-hol most vagyunk.Másként csukjuk [… Tovább]

  Égbe vágytam lángot vinni,földön kúsztam szüntelen,szélvihar ha tépte álmom,reggel koppant lelkemen. Kézenfogva éj, és nappalengem próbált, pofozott.Meguntam, és ettől kezdveki pofoz, az én vagyok! Ember, kinek fáj a bántás,kinek most nincs semmije…Kirabolva…meggyalázva…Egy, mi maradt: van szíve!

félek                 igen félek                és ki ne félne   mert az élet korca                 ott ahol a madzag                egyre jobban feszül   ráncba szedett gatyák és pendelyek                 ha elszakad                             mi lesz veletek                            ha elszakad                lesz hol keseregnetek   lám a könyörgés már megfeszítve    lehunyta szemét                 és a vér                a vér csak hömpölyög a fájdalom hegyén   váradon az üveghegyem                 az andalgó [… Tovább]

ismeritek a feneketlen csendet                 az osonó csuhás némaságot   fehérben nyüzsög olykor az elme    és szótlan vedli a fecsegő láncot                 a kárhozat katlanában                fortyog egy őrült világ                             zabolátlan                            a pokol kapuja tárva   s csak a néma szavak remete fészkén                 mocorog még némi bánat   én csupán testvér                 a laikus                             segédkezem  nyiss csapást a tiszta [… Tovább]