Fordítás

Mariana Petcu: A költőkről reálisan

 Mariana Petcu –  A költőkről reálisan                          Koosán Ildikó fordítása     A költők a világ bírálói A könnyekről elmélkedők, Ők lenge déli fuvallatok És védelmező napsugarak,    Az idők jobbra-fordítói.   Ártalmatlanok, mint langyos eső, Versbe fogják az igazságot. [… Tovább]

Vers

POCSÉK VERS

Mert megígértem Ilonának, hogy egyszer majd megírom, a júniusi felkérésére, miszerint: “…szép napot neked is, és szeretettel várom további »pocsék« verseidet!”. Jelentem alássan, végre megszületett a nagy mű, mindannyiunk örömére! :-)) Miklós   M. Laurens:  POCSÉK VERS   Mint irgalmatlan [… Tovább]

Vers

Délutáni valcer

Nem létezik tegnap, nem számít a holnap:a jelen veled ezer édes pillanat.Az enyém lettél – bár mégsem birtokollak.Jöttél, ahogy álmomból előhívtalak. Valósággá váltál ( s épp ez a varázslat ) a létemben szűkölő űrt betöltötted,nekem komponált a Sors: egyetlen társat, álomkeringőre [… Tovább]

Vers

Kakofónia

      Elkallódott lelkek  zsivajából  nem hallik ki  egy igaz szó sem. Meddő kiáltozásuk  rezonanciája sohasem mutat  térben és időben kellő erőt a változáshoz. Ne akarj megváltani  világot s embereket, csak tedd a dolgod mindig úgy, hogy lelked tiszta, [… Tovább]

Vers

Anyarozs

Csak azt tudtam, hogy pénzt kapunk majd érte,  a magok közt ott lapult feketéje, kezem húzódva föl-le, megkerestem, majd markom óvó bőr-széfjébe tettem, és biztatgattak, sok-sok hasonló kell, mert búvik benne erre-arra gyógyszer, a legtöbbször csak jó szót kaptam érte, [… Tovább]

Vers

Ez elment

Ez elment meghágni – ez impotens, – ez lenne más – valakivel, – neki az első örökre – sohase többet s újrakezd – ez ígérgetés és szép szavak – ez lefelé tud és úgy marad – ez magát látja és [… Tovább]

Vers

MINDEN TÁNC

Illusztráció: “Próba” – Kővágó Nagy Imre fényképe “Nem valódi, s nem tetteti,/ Azt érzi, ami nincsen.” (Fernando Pessoa)*Minden tánc. Ahogy szavaidra, mikor hosszúhallgatás után megszólalsz, a csönd helyettújra a mindenség felel. Nem a te nyelveden.Fel sem ismernéd, meg sem értenéd, [… Tovább]

vegyes

Fényvirágok

„Valahol Európában” csendesek az utcák, tegnap még vérvirág szirmok némultak apró macskakövekre. Halott lelkek raboltak ölelést és egymáshoz vénült perceket, ám én mégsem gyűlölök, Uram. Nem átkozódom, amiért gyerekszemekbe is fuldokol már az „akasszuk fel” érzés. Nem gyűlölöm a vértől [… Tovább]

Vers

Ima

Én istenem, kérlek szépen, ha hinném, hogy létezel, menekíts meg az élettől, ami már csak nyűg nekem.   Voltam ifjú, szép is talán, erős és harcolni kész, sok-sok emlék meszesgödre, no, ezzel ma mire mész.    Kérlek sokszor, adj pihennem, [… Tovább]

Vers

A Világ

  Lehet gyertyaláng ez az egész, számlálhatatlan fényhullám, reménykedő szikár csönd, vagy csak egy kihűlt holnapután.   Surrogó szöglettelenség, amiben eltévedt az idő, kézfogásba maradt üzenet,  meglehet csupán egy útszéli késelő. * Egyutas moteli éj,  romlatlan tökély…      

Vers

Őszvégi gondolatok

Őszvégi gondolatok Koosán Ildikó I. Kiviláglik   …miként választ önként börtönéül hitet, eszmét, szerelemet gyermekember, ifjonti hév,  miként változik aztán legelébb az  „örök” fogalma. Létünket az „ Édes Élet” a „ Kor Hatalma”  példamód uralja, reklámhad sugallja hogyan tovább, milyen [… Tovább]

Hírek

Advent

Kit igazán vársz: / életedben él – rég itt / van, mire megjön. (Fodor Ákos: Advent)         Kodály Zoltán: Adventi dal         Bod Péter református lelkész, egyházi és történetíró ezt írta a 18. század [… Tovább]

Vers

Miféle

Miféle álságos, idegen istenség tűri el, hogy születetten szeretetlen lényem eluralják ezek a tompán sajgó, lelkemet rázó rengések, és tovább mélyítsék meghasadt szívemnek árkait?   Miféle kívülről gerjesztett ősi hatalom az, amely nekem adná azt a puszta élni akarást, amitől [… Tovább]

Novella

Közel a távol

      Hiába írta be kétszer is az elmúlt héten az „azonnali üzenet” mezőbe, hogy „Aggódom”, később már, hogy „I’m worried!” — hátha az ápoló ül a géphez, és ő nem tud magyarul —, elkerülték egymást. A gép bekapcsolásakor [… Tovább]

Vers

Kapaszkodók

Édesanyám, nem visz messzi betegen a lábad, enyém is a rozsda fekszi, hogyan hordanálak.   Ülünk összecsomagolva, szűk az idő zsákja, magad Uram, nincsen szolga, ki helyettünk járja.   Megroggyant bot töpörödve ad erőt a kéznek, kopog a kő, ahogy [… Tovább]

Vers

Volt idő

,  Volt idő amikor azzal,aki bárki lehetett volna,de nem véletlen,éppen ő lett, akinek köszönhettemmegélni azt,amit társnak hívnak,s akivel közösgyermekünk lett.Hanyatt feküdtünk,szemben az éggel,szemünk becsuktuk,s megeredt a világ,ahogy soroltuk,mennyi mindenkit szeretünk.De oly rövid ideig voltunkegy időben, egy helyt,kevés az szétosztva-emléknek később-hol most vagyunk.Másként csukjuk [… Tovább]

Vers

Ami maradt

  Égbe vágytam lángot vinni,földön kúsztam szüntelen,szélvihar ha tépte álmom,reggel koppant lelkemen. Kézenfogva éj, és nappalengem próbált, pofozott.Meguntam, és ettől kezdveki pofoz, az én vagyok! Ember, kinek fáj a bántás,kinek most nincs semmije…Kirabolva…meggyalázva…Egy, mi maradt: van szíve!

Vers

A fűzfának dőlt életem

félek                 igen félek                és ki ne félne   mert az élet korca                 ott ahol a madzag                egyre jobban feszül   ráncba szedett gatyák és pendelyek                 ha elszakad                             mi lesz veletek                            ha elszakad                lesz hol keseregnetek   lám a könyörgés már megfeszítve    lehunyta szemét                 és a vér                a vér csak hömpölyög a fájdalom hegyén   váradon az üveghegyem                 az andalgó [… Tovább]

vegyes

Szívsebek

Égek. Bennem lobbannak fel a fények, s mikor ébred a lélek, – fordítsd rám kegyelmed uram, légy ősi talizmán sok meggyötört arcú szenvedésnek.   Szürkületté hamvad az est, átvérzek az idő síkjain, s amíg a világ ráomlik a holnapokra, te [… Tovább]

Novella

Az Óperencián innen és a kék hegyen túl

Erdélyben (2008-ban írt cikkem felújítása – Egy elkóborolt hazánkfia vallomásaiból…) Az Óperenciás tengeren túlról jött jó humorú vendégem volt pár éve. Hatalmas beszélgetésekben idézgettük a tizenhét évesen kettészakított ifjúságunkat.  Tőlem egyenesen Erdélybe készült menni, mert tíz éves koráig ott élt [… Tovább]

Vers

Stációk

  1.   Erőlködve, kiabálva pottyantottak a világba, bár élénken tiltakoztál, tejen kívül mit sem kaptál.   2.   Cseberből  vederbe, bölcsődéből, óvodába, iskolákból egyetemre vonszoltak.   3.   Vidám kalandok helyett szerelmi csapdába estél,  meglelted veszted.   4.   [… Tovább]

Mese

Beszélő kalap

  Jankó szeretett volna egy új kalapot. A régi már elkopott, ráadásul egy hatalmas lyuk is éktelenkedett rajta. A faluban mindenki kinevette, amiért ilyen kalpag van a fején. — Jankó, ideje lenne már új tökfödőt venned! Ilyen kalap láttán egyik [… Tovább]

Vers

A fehér csuhás csend

ismeritek a feneketlen csendet                 az osonó csuhás némaságot   fehérben nyüzsög olykor az elme    és szótlan vedli a fecsegő láncot                 a kárhozat katlanában                fortyog egy őrült világ                             zabolátlan                            a pokol kapuja tárva   s csak a néma szavak remete fészkén                 mocorog még némi bánat   én csupán testvér                 a laikus                             segédkezem  nyiss csapást a tiszta [… Tovább]

Elbeszélés

1957-2001 — 5.rész

Egy elkóborolt hazánkfia vallomásaiból…   Arra ébredek, hogy fázom, nyakam megmerevedett a fotel vállán… világos reggel van. Jé, ez a pléd meg hogyan került rám? Mozdulok, a takaró sarkával fellököm az egyik csészét, csörömpöl a tálcán. Már nyílik is az [… Tovább]