Mariana Petcu – A költőkről reálisan Koosán Ildikó fordítása A költők a világ bírálói A könnyekről elmélkedők, Ők lenge déli fuvallatok És védelmező napsugarak, Az idők jobbra-fordítói. Ártalmatlanok, mint langyos eső, Versbe fogják az igazságot. [… Tovább]
Mert megígértem Ilonának, hogy egyszer majd megírom, a júniusi felkérésére, miszerint: “…szép napot neked is, és szeretettel várom további »pocsék« verseidet!”. Jelentem alássan, végre megszületett a nagy mű, mindannyiunk örömére! :-)) Miklós M. Laurens: POCSÉK VERS Mint irgalmatlan [… Tovább]
Nem létezik tegnap, nem számít a holnap:a jelen veled ezer édes pillanat.Az enyém lettél – bár mégsem birtokollak.Jöttél, ahogy álmomból előhívtalak. Valósággá váltál ( s épp ez a varázslat ) a létemben szűkölő űrt betöltötted,nekem komponált a Sors: egyetlen társat, álomkeringőre [… Tovább]
Elkallódott lelkek zsivajából nem hallik ki egy igaz szó sem. Meddő kiáltozásuk rezonanciája sohasem mutat térben és időben kellő erőt a változáshoz. Ne akarj megváltani világot s embereket, csak tedd a dolgod mindig úgy, hogy lelked tiszta, [… Tovább]
Csak azt tudtam, hogy pénzt kapunk majd érte, a magok közt ott lapult feketéje, kezem húzódva föl-le, megkerestem, majd markom óvó bőr-széfjébe tettem, és biztatgattak, sok-sok hasonló kell, mert búvik benne erre-arra gyógyszer, a legtöbbször csak jó szót kaptam érte, [… Tovább]
George Ioana – költő és pilóta. 1922-1990 Az égbolt felé küldtem tekintetemet és egy csillag ágára tűztem, elragadtam az égtől és szívembe zártam egészen. Mintha megremegett volna a föld, egy idegen varázslat lényem átölelte , [… Tovább]
Ez elment meghágni – ez impotens, – ez lenne más – valakivel, – neki az első örökre – sohase többet s újrakezd – ez ígérgetés és szép szavak – ez lefelé tud és úgy marad – ez magát látja és [… Tovább]
Illusztráció: “Próba” – Kővágó Nagy Imre fényképe “Nem valódi, s nem tetteti,/ Azt érzi, ami nincsen.” (Fernando Pessoa)*Minden tánc. Ahogy szavaidra, mikor hosszúhallgatás után megszólalsz, a csönd helyettújra a mindenség felel. Nem a te nyelveden.Fel sem ismernéd, meg sem értenéd, [… Tovább]
„Valahol Európában” csendesek az utcák, tegnap még vérvirág szirmok némultak apró macskakövekre. Halott lelkek raboltak ölelést és egymáshoz vénült perceket, ám én mégsem gyűlölök, Uram. Nem átkozódom, amiért gyerekszemekbe is fuldokol már az „akasszuk fel” érzés. Nem gyűlölöm a vértől [… Tovább]
Én istenem, kérlek szépen, ha hinném, hogy létezel, menekíts meg az élettől, ami már csak nyűg nekem. Voltam ifjú, szép is talán, erős és harcolni kész, sok-sok emlék meszesgödre, no, ezzel ma mire mész. Kérlek sokszor, adj pihennem, [… Tovább]
Lehet gyertyaláng ez az egész, számlálhatatlan fényhullám, reménykedő szikár csönd, vagy csak egy kihűlt holnapután. Surrogó szöglettelenség, amiben eltévedt az idő, kézfogásba maradt üzenet, meglehet csupán egy útszéli késelő. * Egyutas moteli éj, romlatlan tökély…
Hargitának árnyékába’ ölelt engem az anyám, utoljára akkor láttam könnyet gyönyörű arcán. Két kezemet elengedte, hogy bejárjam utamat, az Úr engem erre rendelt, elfogadtam sorsomat. Völgyek kicsiny falvaiba regék kísértek engem, patak mesélt, szél énekelt, avar ágyon pihentem. [… Tovább]
– Mi a különbség egy intelligens szőke és egy repülő csészealj között? – Repülő csészealjat egyesek már véltek látni… Az interjún Beának izzadt a tenyere, keze, de még a hangja is remegett. Egyetemi évei alatt is mindig izgult a [… Tovább]
Őszvégi gondolatok Koosán Ildikó I. Kiviláglik …miként választ önként börtönéül hitet, eszmét, szerelemet gyermekember, ifjonti hév, miként változik aztán legelébb az „örök” fogalma. Létünket az „ Édes Élet” a „ Kor Hatalma” példamód uralja, reklámhad sugallja hogyan tovább, milyen [… Tovább]
Kit igazán vársz: / életedben él – rég itt / van, mire megjön. (Fodor Ákos: Advent) Kodály Zoltán: Adventi dal Bod Péter református lelkész, egyházi és történetíró ezt írta a 18. század [… Tovább]
A szeme oly szép és szeretettelien guvadt ki fejéből, mint két nagy vöröshagyma. Ült keservében és nézte a fölé hajló boltíveket. — Hé, vitéz! Hazamennék, vár a trónom! — Nagyuram, már más aljzata melengeti azt, mint tudja. — Talán [… Tovább]
Miféle álságos, idegen istenség tűri el, hogy születetten szeretetlen lényem eluralják ezek a tompán sajgó, lelkemet rázó rengések, és tovább mélyítsék meghasadt szívemnek árkait? Miféle kívülről gerjesztett ősi hatalom az, amely nekem adná azt a puszta élni akarást, amitől [… Tovább]
Hiába írta be kétszer is az elmúlt héten az „azonnali üzenet” mezőbe, hogy „Aggódom”, később már, hogy „I’m worried!” — hátha az ápoló ül a géphez, és ő nem tud magyarul —, elkerülték egymást. A gép bekapcsolásakor [… Tovább]
Édesanyám, nem visz messzi betegen a lábad, enyém is a rozsda fekszi, hogyan hordanálak. Ülünk összecsomagolva, szűk az idő zsákja, magad Uram, nincsen szolga, ki helyettünk járja. Megroggyant bot töpörödve ad erőt a kéznek, kopog a kő, ahogy [… Tovább]
, Volt idő amikor azzal,aki bárki lehetett volna,de nem véletlen,éppen ő lett, akinek köszönhettemmegélni azt,amit társnak hívnak,s akivel közösgyermekünk lett.Hanyatt feküdtünk,szemben az éggel,szemünk becsuktuk,s megeredt a világ,ahogy soroltuk,mennyi mindenkit szeretünk.De oly rövid ideig voltunkegy időben, egy helyt,kevés az szétosztva-emléknek később-hol most vagyunk.Másként csukjuk [… Tovább]
Égbe vágytam lángot vinni,földön kúsztam szüntelen,szélvihar ha tépte álmom,reggel koppant lelkemen. Kézenfogva éj, és nappalengem próbált, pofozott.Meguntam, és ettől kezdveki pofoz, az én vagyok! Ember, kinek fáj a bántás,kinek most nincs semmije…Kirabolva…meggyalázva…Egy, mi maradt: van szíve!
félek igen félek és ki ne félne mert az élet korca ott ahol a madzag egyre jobban feszül ráncba szedett gatyák és pendelyek ha elszakad mi lesz veletek ha elszakad lesz hol keseregnetek lám a könyörgés már megfeszítve lehunyta szemét és a vér a vér csak hömpölyög a fájdalom hegyén váradon az üveghegyem az andalgó [… Tovább]
Fotó: Delacasse Kriszta Ki siratja meg a fákat, lombjuktól ha válnak? Mulandó a levél, – megannyi fakó remény – vörösen, izzón, sárgán jajdulón szédül le a sárba. Tudod-e mit rejt a lomb zöldje,a gyengéd ágacska, zsenge [… Tovább]
Égek. Bennem lobbannak fel a fények, s mikor ébred a lélek, – fordítsd rám kegyelmed uram, légy ősi talizmán sok meggyötört arcú szenvedésnek. Szürkületté hamvad az est, átvérzek az idő síkjain, s amíg a világ ráomlik a holnapokra, te [… Tovább]
Erdélyben (2008-ban írt cikkem felújítása – Egy elkóborolt hazánkfia vallomásaiból…) Az Óperenciás tengeren túlról jött jó humorú vendégem volt pár éve. Hatalmas beszélgetésekben idézgettük a tizenhét évesen kettészakított ifjúságunkat. Tőlem egyenesen Erdélybe készült menni, mert tíz éves koráig ott élt [… Tovább]
1. Erőlködve, kiabálva pottyantottak a világba, bár élénken tiltakoztál, tejen kívül mit sem kaptál. 2. Cseberből vederbe, bölcsődéből, óvodába, iskolákból egyetemre vonszoltak. 3. Vidám kalandok helyett szerelmi csapdába estél, meglelted veszted. 4. [… Tovább]
Jankó szeretett volna egy új kalapot. A régi már elkopott, ráadásul egy hatalmas lyuk is éktelenkedett rajta. A faluban mindenki kinevette, amiért ilyen kalpag van a fején. — Jankó, ideje lenne már új tökfödőt venned! Ilyen kalap láttán egyik [… Tovább]
Haiku-csokor Balalajka szól az éjben. Kedves hangján nyírfák üzennek. * Lukas kalapban huncut szél pajzánkodik. Szoknyák alá fúj. * Pajzán nótákat zengő szellőn mélabús varjak libegnek. * Cserfes cser kotyog ki titkokat [… Tovább]
ismeritek a feneketlen csendet az osonó csuhás némaságot fehérben nyüzsög olykor az elme és szótlan vedli a fecsegő láncot a kárhozat katlanában fortyog egy őrült világ zabolátlan a pokol kapuja tárva s csak a néma szavak remete fészkén mocorog még némi bánat én csupán testvér a laikus segédkezem nyiss csapást a tiszta [… Tovább]
Egy elkóborolt hazánkfia vallomásaiból… Arra ébredek, hogy fázom, nyakam megmerevedett a fotel vállán… világos reggel van. Jé, ez a pléd meg hogyan került rám? Mozdulok, a takaró sarkával fellököm az egyik csészét, csörömpöl a tálcán. Már nyílik is az [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!