Vers

Velence

Velence                      Koosán Ildikó   I.                              Velence! Hajnali szélcsendes, fényes vizeken hajó ringatott partjaidra; ó áldott pillanat, fogadj ma engem, engedd beteljesült örömeim zamatos ízét kóstolgatni újra a felkínált látvány terített asztalánál; ó, Te hatalmas óceán karjai közt [… Tovább]

Egyéb

Torony-est: 2015. November 07. 17 óra.

Figyelem, folyamatosan frissítve! (lehet készülődni)         Kedves Toronylakók!   Hagyományainkhoz híven az Őszi Héttorony találkozó közhírré tétetik:   Delicatesse étterem/kávézó 6000. Kecskemét, Kossuth tér 6-7.     Rövid áttekintés egy különleges város történelméről és kultúrájáról     [… Tovább]

Novella

Mühlstein Jakab csele

Illusztráció: Takács Zoltán   Szerettem ücsörögni Szemrával a Duna parton. Nézegettük az érkező gályákat; a tutajok, uszályok, s a csónakok tucatjait, meg a gyorsnaszádot, ami nagy néha sietős futárt hozott a budai tanácshoz. Gyakran a vár környéki dombokat is bejártuk, [… Tovább]

Sci-fi

Gondolathullámmal

    Elhagytuk a templomot, befordulunk a Kicsi utcába. Hátranézek, megrökönyödöm, az utca jön utánunk, és minden lépésre rövidül. Azt is furcsállom, hogy a társaim, Jani és egy be nem azonosított fiatal. Érdekes, én magam is a húszas éveimben járok. [… Tovább]

Vers

bizonytalanság

bizonytalanság                          Koosán Ildikó       Nyaldossa, koptatja, feszíti az idő tartópilléreit, napok hullámverésén hánykolódik, rozoga lélekvesztőn didereg, karnyújtásnyinak tűnik az ablakon át, megmagyarázhatatlan tévhitet ébreszt, reményt a mába,    kételyt a létidő várományosába: hegyen túli e még [… Tovább]

Vers

belül kezdődik

őszül a szív s feledékennyé lesz a szerelem, a kezek öntudatlanul aljasodnak el. a mosoly furcsa görbülete mögött fogak és fogadkozások haldokolnak, amíg az öleb lassan rákúszik  a tenyér alatti szeretetre. az öregedés belül kezdődik.

Vers

Segítség

  Engedd, hogy újra a lelkedben  lakjak, Tudom, szavam a szívedet szedte szét, mint életlen kicsordult szablya. De én lettem rabja lényednek tán örökké.   Koldultam ma a teremtőt, imára hajtottam fejem. Nem lehet hogy másképp legyen, mint hogy selyemben [… Tovább]