Bamberger József : Segítség

 

Engedd, hogy újra a lelkedben  lakjak,

Tudom, szavam a szívedet szedte szét,

mint életlen kicsordult szablya.

De én lettem rabja lényednek

tán örökké.

 

Koldultam ma a teremtőt,

imára hajtottam fejem.

Nem lehet hogy másképp legyen,

mint hogy selyemben ringó nevetéseddel – 

 

Uram,

fohászkodom.

Csak suttogom.

Könyörögve.

Halkan.

Hadd legyek.

 

– nevemet ajkadról gördülni halljam,

mint lehessek szemednek ábrándos titka,

örök tűz, 

legalább szikra,

a láng ígérete. 

 

 

Legutóbb szerkesztette > Bamberger József