Vers

Ami maradt

  Égbe vágytam lángot vinni,földön kúsztam szüntelen,szélvihar ha tépte álmom,reggel koppant lelkemen. Kézenfogva éj, és nappalengem próbált, pofozott.Meguntam, és ettől kezdveki pofoz, az én vagyok! Ember, kinek fáj a bántás,kinek most nincs semmije…Kirabolva…meggyalázva…Egy, mi maradt: van szíve!

Vers

A fűzfának dőlt életem

félek                 igen félek                és ki ne félne   mert az élet korca                 ott ahol a madzag                egyre jobban feszül   ráncba szedett gatyák és pendelyek                 ha elszakad                             mi lesz veletek                            ha elszakad                lesz hol keseregnetek   lám a könyörgés már megfeszítve    lehunyta szemét                 és a vér                a vér csak hömpölyög a fájdalom hegyén   váradon az üveghegyem                 az andalgó [… Tovább]

vegyes

Szívsebek

Égek. Bennem lobbannak fel a fények, s mikor ébred a lélek, – fordítsd rám kegyelmed uram, légy ősi talizmán sok meggyötört arcú szenvedésnek.   Szürkületté hamvad az est, átvérzek az idő síkjain, s amíg a világ ráomlik a holnapokra, te [… Tovább]

Novella

Az Óperencián innen és a kék hegyen túl

Erdélyben (2008-ban írt cikkem felújítása – Egy elkóborolt hazánkfia vallomásaiból…) Az Óperenciás tengeren túlról jött jó humorú vendégem volt pár éve. Hatalmas beszélgetésekben idézgettük a tizenhét évesen kettészakított ifjúságunkat.  Tőlem egyenesen Erdélybe készült menni, mert tíz éves koráig ott élt [… Tovább]

Vers

Stációk

  1.   Erőlködve, kiabálva pottyantottak a világba, bár élénken tiltakoztál, tejen kívül mit sem kaptál.   2.   Cseberből  vederbe, bölcsődéből, óvodába, iskolákból egyetemre vonszoltak.   3.   Vidám kalandok helyett szerelmi csapdába estél,  meglelted veszted.   4.   [… Tovább]