Nap: 2015.11.09.

    Emlékeimbe bújtam… Mostanság gyakran megesik,hogy a csend torkomon akad. Ülök egy padonháttal a nyárnak, kifakult vággyal,hiányoddalbezárt világomban. Könyörtelen időfesti a jövőt,hiába felesel a szél,dérrel-dúrral jön a tél, hajamba éles pendüléssel belekap, fenn a szirteken kóborol, s úgy zenél,hogy belesajdul [… Tovább]

    reggelre kiszínesedtek a fákvalamelyik már télre készülígy áll meztelenaz ősz ide is berontotta sarkon láttama villamos után rohant meztelen        

    Takargatnád titkaidelőlem, mindhiába.Kell, hogy átérezd,átlátszó hadicsel csak.Engem ma mármeg nem téveszthetsz.Önveszélyes játék ez,amit valódból eltakarsz.   Ha támadsz, én hátrálok,hogy vége legyenminden attaknak.Mi mást tehetnék,hogy ami szép volts amit még adhatsz,ne vesszen kárba.Felcsillanó égi lámpáskéntragyogásod őrzömmagamnak.   S [… Tovább]

Megdermedt ezüst gyöngyöknek lassan aranyló tükrében, lélek fehér takaróját megveti a pirkadat. Kopaszodó fák ágain, ezerszínű avarágyon, nyújtózkodó mozdulattal minden nap tovább marad. Kopogó rögök hevernek Isten áldása nyomában, a dallamok elhalkulnak, nem maradnak illatok. Csak a hajnalt festő remény [… Tovább]

Szeretlek, és én mégis hagyom,hogy nélküled múljanak a percek,már hatszáznyolcvannégy napjalüktet halántékomon az a sápadtfényű nyomorúság amelyben nem lehettembársonyszirmú tenyered pillangója. Mondd, vajon mit is tehetnék még,hogy szád lágypartú ívétegyszer megérintsem,te gőgös, szótlanság-isten? 

                                              „A probléma nem az” — sosem az, hát persze:                 [… Tovább]