Fehér meztelenségünk fénytisztaságban, vékony ajkadról iszom ezeregy vágyad, ne várj rám suttogom, menj csak előre, még bírom, Szerelmem, veled e gyönyört, mintha tenyered mérlegén lenne testem, válogatod fenekem, többször megemelve; ringásunk könyebb már nem is lehetne. Melletted mintha csupán lelkem [… Tovább]
Csillámló téli ezüstfa vagy,megannyi fölém hajlóoltalmazó ág,riadt álmaim szegélyénarcomat horzsolják. S csak te tudod,milyen régóta érdemelném, hogy hajamba tűzd haragodminden egyes lángvirágát.
A virág ne merjennyílni a versben,sőt:illata se legyen! Madár ne daloljonaz ablak alatt,sőt:ágra se üljön! Csak most veszem észre,nem gondoltam rímre,sőt: nem is emlegettem.árat sem számoltam Virág, madár elkerül,megtanulok modernül,sőt:minden rímet elvetek.
Nem tudom hogyan és miért, de megidéztem lényedet Pár emlék villant agyamba. Párductested gyorsan bevackolta magát lelkem minden zugába. Nem mozdultál csak akkor, amikor lustán nyújtóztál, s karmaidat kimeresztve élvezted vagy gyűlölted az életet, nyúlfarknyi közös életünket. Puha [… Tovább]
BEMUTATKOZÁS A böllér disznót vág. — Gyuriii, Gyurii! — visítja a sertés. Hiába, nincs kegyelem. És ezt ő is tudja. Azért tovább hörög: Gyuri, végül György, azzal vége. — Én meg Lajos vagyok — mondja a [… Tovább]
