Marthi Anna : Éreztelek

Fehér meztelenségünk fénytisztaságban,

vékony ajkadról iszom ezeregy vágyad,

ne várj rám suttogom, menj csak előre,

még bírom, Szerelmem, veled e gyönyört,

mintha tenyered mérlegén lenne testem,

válogatod fenekem, többször megemelve;

ringásunk könyebb már nem is lehetne.

Melletted mintha csupán lelkem lélegezne,

felemelsz engem; törékeny, puha e tánc,

sötét súlyú hangok, csupa madárénekkel

keverednek, úgy jajgatunk egyre szebben.

Dadogó remegés rázza utánam a tested,

mint dunyhából még sokáig pilinkéző tollú,

áldott tekintetedben hála-teleddé hull a hó.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak