Petrozsényi Nagy Pál : Állati szösszenetek

 

 

BEMUTATKOZÁS

 

 

A böllér disznót vág.

— Gyuriii, Gyurii! — visítja a sertés.

Hiába, nincs kegyelem. És ezt ő is tudja. Azért tovább hörög: Gyuri, végül György, azzal vége.

— Én meg Lajos vagyok — mondja a böllér.

 

 

 

A KECSKE ÉS A BIRKA

 

 

A kecske tapasztalatcserére megy a mennybe.

— Mek-mek! Nálatok me-mennyi e-ezer év? — érdeklődik a birkától.

— Bee! Csak egy pillanaat.

— És e-egy forint?

— Kereek egy billióó.

— Akkor, légy szíve-ves, és adj gyorsan e-egy forintot!

— Szíveseen — feleli a birka —, csak várj egy pillanatoot!

 

 

 

MIÉRT ZÖLDEK, ILLETVE SÁRGÁK EGYES CINKÉK?

 

 

Boltot nyit a cinege. Csakhogy őkelme bizony lustácska, jókat alszik, nagyokat sétál.

— Nyitni kék! Nyitni kék! — rágja fülét az asszony, s mutatja a tegnapi bevételt.

— Kicsit ér. Kicsit ér.

— Nekem mondod? — zöldül el mérgében a boltosné. — Bezzeg sógorod jól megszedte magát.

Erre viszont a férje sárgul el. Mármint az irigységtől, tudniillik együtt kezdték, belőle mégis szegény ember, amabból meg milliomos lett.

Azóta zöldek, illetve sárgák egyes cinkék. Persze változnak az idők és a cinegék is. Ma már a sógor koldus és a másik milliomos. Hogy miért? Na, hallják! Ha tudnám, biz’ isten, én is milliomos lennék.

 

 

A TÉESZELNÖK ORVOSOL

 

 

*

Kiballag a téeszelnök a farmra. Állatai nyomban körülveszik.

— Na, mit akartok?

— Nyihaha! Heréét! — dörgölődzik hozzá a ló.

— Múú! Máléét! — bőgi a tehén.

A kutya sóhajt:

— Vauvau! Má-má-jat!

A macska:

— Nyáu! Haalat!

— Háp-háp! — hápog a kacsa. — Ká-kását.

Csupán a disznó hallgat.

— Hát neked mi kell? — kérdezi meg őt is az elnök

— Nekem, röf-röf, rö-rö-högnöm kell.

 

* *

 

Tüntetnek az állatok. Jobb bánásmódot, és elsősorban táplálóbb eledelt követelnek. Az elnök kénytelen-kelletlen ismét közéjük ballag.

— Na, mit akartok már megint?

— Heréét! — vicsorog rá a ló.

— Máléét! — így a tehén, míg a kutya májat, a macska halat, és a réce kását kér.

— Rendben van! Orvosolom én a bajotokat, ne féljetek.

És valóban orvosolta. Olyan üzemet építtetett a farmjára, melynek egyik részlegén cipőfelsőrészt, a másikon a mai napig is táskákat készítenek.

Disznóbőrből.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:32 :: Petrozsényi Nagy Pál
Szerző Petrozsényi Nagy Pál 44 Írás

Nyugdíjas, román- és magyarnyelv- és irodalom szakos tanár vagyok. Nagyváradról érkeztem, pontosabban menekültem a Ceaușescu-korszak elöl Kecskemétre. Hogy mindenem az irodalom, nyilván már a mesterségemből is következtethető. Nem törekszem eredetiségre, minőségre annál inkább. Elsősorban a "megfelelő kulturált formában közölt" magvas, kritikai jellegű műveket és kommenteket részesítem előnybe.