Horváth Adrienn : átváltozás

arcomat az arcodhoz

legérzékenyebb csendben

felszínen szőrszálakig

hajtól a fejbőrömig

ujjaim a körmökhöz

pusztító nem kiélni

festeni fénykörökkel

kielégült az agyam

ma akart összetörni

elmaradt a katarzis

feloldódtam sírásban

olvadtam nevetéstől

és még mindig nem tudom

én most sem én még mindig

hogy ki lettem általad

üres a tudatlanság

talán egy bogár vagyok

és talán bezárkóztam

itt vagyok a szobában

nyiss rám ajtót vagy bújtass

át a küszöböd alatt

Legutóbb szerkesztette - Horváth Adrienn
Szerző Horváth Adrienn 0 Írás
https://adriennhorvath.hu