Márkus László : Hozott anyagból

 

Tankák

 

Ím, belekarolt
már a holdfény az estbe.
Ezüstjét hinti
a szégyentelen fákra,
lehullt ruháik helyett.

 

*

 

Párálló, selymes
fény dajkálja a lágyan
ringó csónakot.
Az őszi csendet ritkán
töri meg egy fakopáncs.

 

*

 

Bölcs a természet.
Nem potyára pingálja
a vizet, eget.
A táj veretes pasztell
tónusokkal mesét mond.

 

*

 

Szűrt esti fényben
halkan neszez az erdő.
Ködbe bújt a völgy.
Rőzseszedők osonnak,
hátukon tiltott remény.

 

*

 

Szitáló ködben
kisimulnak a fények.
Mereng a világ.
A természet színei
újabb dalt fakasztanak.

Legutóbb szerkesztette - Márkus László
Szerző Márkus László 88 Írás
Márkus László vagyok. Műszaki értelmiségi. Építőiparban dolgozom, épületgépészettel foglalkozom. Haikukat, tankákat és szsbadverseket írok.