M. Laurens : POCSÉK VERS

Mert megígértem Ilonának, hogy egyszer majd megírom, a júniusi felkérésére, miszerint: “…szép napot neked is, és szeretettel várom további »pocsék« verseidet!”. Jelentem alássan, végre megszületett a nagy mű, mindannyiunk örömére!
:-)) Miklós
 

M. Laurens: 

POCSÉK VERS
 
Mint irgalmatlan éji békadal a sás közt,
én is nyirkos-pocsék időben születtem,
egy célt tévesztett pocsék világba.
Még hidak csonkjai lógtak a Dunába, 
de már az atomkor hangjai zsongtak fülembe,
a zöldre festett konyhai hokedlire állva. 
– Máig nyekereg bennem, enyvtelen siráma. – 
  
Óh, azok a betonon érlelt napsütések!
A keresztbe rakott fruska lábak,
és feledhető pocsék iskolai könyvek.
– Hazugságaikra már alig emlékszem –
Öncélú idiotizmusukat azóta betiltották.
Cserébe viszont kaptunk gyorsan múló instantot,
– ehhez már gondolkodni sem kell – 
soraikat mások, másról és máshoz írták.
  
Apám korán feledett minket.
Kamasz koromban nem ment pocsékba semmi.
Drága jó édesanyám spórolós volt:
”Nincs rá pénzünk fiam, tessék megenni!”
Az élet pocsékul bánt szegénnyel,
éjjel-nappal  varrógépét taposta.
Én gombostűibe ülve gyakran okultam:
míg neki cérna, spulni, bobin, volt a sorsa.
Végül magam sem jutottam többre,
csak férc maradt utánam minden:
nem tudok mit felakasztani az égi szögre.
 
Elpocsékoltam hát az életből 
hatvan-egynehány mihaszna évet:
ha ott fenn, az égiek, 
megnyomják a törlés gombot…  
– pocsék egy érzés – 
E nyamvadt rímek helyett is,
faragtam volna inkább széket! 
 
Pest-Buda 2015. november 25. 
Legutóbbi módosítás: 2015.11.30. @ 19:25 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 220 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )