Schifter Attila : Délutáni valcer


Nem létezik tegnap, nem számít a holnap:
a jelen veled ezer édes pillanat.
Az enyém lettél – bár mégsem birtokollak.
Jöttél, ahogy álmomból előhívtalak.
 
Valósággá váltál ( s épp ez a varázslat )
a létemben szűkölő űrt betöltötted,
nekem komponált a Sors: egyetlen társat,
álomkeringőre váltva a szívcsöndet.
 
Nem tudom, mikor lett így megírva nekem,
s nem tudom, a nyitány ennyit miért késett.
A fátummal többé nincs már semmi perem,
amióta magamban hordhatlak téged.
 
Megszűnt a mindenség – most kettesben vagyunk:
több milliárd sejtből két egymáshoz kötött,
és csak érzi, de nem értelmezi agyunk
ezt az ajándékot az elmúlás fölött.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.11.30. @ 19:11 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.