Szilágyi Hajni - Lumen : tizenöt

 

 

fekszünk az éj alatt
felettünk
csendes holdnyarak
életem
nézz oda fészekben
álmodó kikelet
szemében lángoló naphegyek
zuhogó lobogó ölelő
karjaink közt
feszülő éjszakák nappalok
ne mozdulj maradj így
mind és örök
szerelem

 

dúdoló ringató
szikrázó magasban
hullámzó lázas alkonyok
gyere már ne késsél
ég alatt föld felett
őszbe lépkedtek a tegnapok
házak közt szél lobog
szárnya van gyenge fény
gyere már ne késsél
fák hegyén
bujkáló holdnyarak
bújj mellém
szerelem
álmunkban már
holnapok virágoznak

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"