Schifter Attila : Asszonyszerelem

Éjszínű a haja, vállgödre hívogat
( szívem minden imájára ő a válasz )
nyakán ajkam rajzol hajnalpír – csíkokat,
miközben suttogása vágyamnak ágyaz.
 
Törődő(tt) homlokán viseli a Holdat,
szemében csitítja a rohanó időt
– annyi arca van – ‘s benne mind egybeolvad.
Képtelenség teljesen megismerni őt:
 
a szemérembe búvó lányt, gondos anyát,
érett asszonyt – a nőt, ki kacéran kihív,
de nekem adja lelke minden aranyát,
míg térdre esik előtte a férfiszív.
 
Elmondom: számomra betölt időt, teret,
életemben Ő a legnagyobb ajándék…  
félreért, sértődést játszik, megfenyeget.
‘S tudja: ha nem lenne, még mindig rá várnék.



Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.