Böröczki Mihály - Mityka : Kapaszkodók

2015.11.27. Böröczki Mihály - Mityka Vers 3
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Édesanyám, nem visz messzi

betegen a lábad,

enyém is a rozsda fekszi,

hogyan hordanálak.

 

Ülünk összecsomagolva,

szűk az idő zsákja,

magad Uram, nincsen szolga,

ki helyettünk járja.

 

Megroggyant bot töpörödve

ad erőt a kéznek,

kopog a kő, ahogy össze-

fájdulnak a részek.

 

Így kerekül ki az egész,

nem az élet csorba,

csak hát iszonyúan nehéz

beállni a sorba.

Legutóbbi módosítás: 2015.11.27. @ 08:13 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.