B.G.Boróka : Magányos szerelem

 

 

Miért provokálod, óhajtod a tiltott gyümölcsöt,

hajtod ki belőlem a jajt és a nemet?

Miért jó hallanod, azt, hogy nem lehet?

 

Hogyan foghatnám vágyaidat vissza,

koppantsak ujjaidra, mikor ezeket

a szavakat hozzám írja?

 

Hogyan intsek vigyázzt, s megálljt

gondolataid szabad szárnyainak,

állítsak féket vágyaidnak?

 

Forr körülötted, bizsereg a lég is.

Vinnél magaddal, s szállhatnék,

mehetnék az egekig  veled én is.

 

Nehéz béklyót cipel a vállam,

ez önként vállalt édes teher,

ha nehézsége le is teper.

 

Vinnem kell magammal az úton,

ha a vége kétséges is,

végére kell járnom, tudom.

 

Ismered ezt a játékot,

a szabályokat meg nem szeghetem.

Egy célért élek, van egy életem.

 

Meg semmit nem tilthatok,

ha a nap ettől szebben süt ma rád,

többet mit mondhatok?

 

Sajnálom, hogy égbe kiáltott szavaid,

felém hiába szállnak, csittet kell mutatnom

lelkednek, s a szádnak.

 

Ne repülj a naphoz túl korán,

s közel! Megégeti tested,

hirtelen megperzsel.

 

A szerelmes szívnek méreg a türelem,

tán hagynom kéne, hogy szárnyalj,

elégessen ez a magányos szerelem.

Legutóbb szerkesztette - B.G.Boróka
Szerző B.G.Boróka 80 Írás
Régebben az írást belső kényszerként éltem meg, jelenleg számomra az öröm és az önkifejezés eszköze.