Miért provokálod, óhajtod a tiltott gyümölcsöt,
hajtod ki belőlem a jajt és a nemet?
Miért jó hallanod, azt, hogy nem lehet?
Hogyan foghatnám vágyaidat vissza,
koppantsak ujjaidra, mikor ezeket
a szavakat hozzám írja?
Hogyan intsek vigyázzt, s megálljt
gondolataid szabad szárnyainak,
állítsak féket vágyaidnak?
Forr körülötted, bizsereg a lég is.
Vinnél magaddal, s szállhatnék,
mehetnék az egekig veled én is.
Nehéz béklyót cipel a vállam,
ez önként vállalt édes teher,
ha nehézsége le is teper.
Vinnem kell magammal az úton,
ha a vége kétséges is,
végére kell járnom, tudom.
Ismered ezt a játékot,
a szabályokat meg nem szeghetem.
Egy célért élek, van egy életem.
Meg semmit nem tilthatok,
ha a nap ettől szebben süt ma rád,
többet mit mondhatok?
Sajnálom, hogy égbe kiáltott szavaid,
felém hiába szállnak, csittet kell mutatnom
lelkednek, s a szádnak.
Ne repülj a naphoz túl korán,
s közel! Megégeti tested,
hirtelen megperzsel.
A szerelmes szívnek méreg a türelem,
tán hagynom kéne, hogy szárnyalj,
elégessen ez a magányos szerelem.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: B.G.Boróka
