George Ioana – költő és pilóta.
1922-1990
1922-1990
Az égbolt felé küldtem tekintetemet
és egy csillag ágára tűztem,
elragadtam az égtől
és szívembe zártam egészen.
Mintha megremegett volna a föld,
egy idegen varázslat lényem átölelte ,
fénye vakítón tündökölt.
S én ott álltam legyőzve.
Azóta elveszett régi énem,
valami teljesen megváltozott,
akkor, végre rádöbbentem,
hogy a te csillagod volt.
Era steaua ta
de George Ioana
Mi-am trimis privirea spre bolta cerului
şi am agăţat-o de o stea,
am smuls-o din tării
şi-am zăvorât-o în inima mea.
Ca un cutremur m-a zguduit
o vrajă necunoscută m-a cuprins,
strălucirea ei m-a orbit.
Şi mă simţeam învins.
De-atunci, nu m-am mai regăsit,
Ceva se petrecuse în viaţa mea,
ţi-am înţeles, în sfârşit,
că era steaua ta.
