Boldogság nélkül szétbomlik
a szív, elfárad. Hiába
zeng a dallam egy új, másik
eltérő drámai hangba.
Boldogságból kihullva csak
bús, hamis hatás játszódik
benned, tiszavirág árnyak
rád zsugorodnak. Nem fénylik
az oratórium, megdől,
nehezedik bomló íved,
félmaréknyi könnyeidből
ered, ébredezik szíved.
Csillapodik a fájdalom.
Küzdesz. Hallgatag felfeded
lelked, sóhajnyi nyugalom
hasonló, mint Isten benned.
——————————————————–
Kedves Etka! Látom, kötött versformával próbálkoztál, de hiába a „rímes” strófákba szedett, azonos szótagszámú sorok, ez mégis csak egy szabadvers, ami emiatt a próbálkozás miatt itt-ott meg van erőszakolva, itt-ott értelmetlen, és túl van írva. Azt gondolom, hogy letisztítva, elhagyva a ráerőszakolt kötöttség miatti sallangokat, lehetne egy jó kis szabadverset kihozni belőle. Javaslom az ennek megfelelő átdolgozást. Üdv: Zsó
Legutóbbi módosítás: 2015.11.16. @ 18:13 :: Dvorák Etela
