Éjszakai szemfedő terült a földre.
Az erdő teljesen megdermedt.
A háború szörnyű gyászát élte.
Mintha aludna az egész természet.
A félelmetes erdei ösvényen,
ami bevisz a reptérről a városba,
mintha csontokon járnék, csendben léptem,
óvatosan, mint harcedzett katona.
Semmit sem hallottam, egész a szóig:
– Halt! és a hátamat valami
rémisztő dolog kezdte el nyomni,
és kezek kezdtek el rajtam matatni.
A rangoknál megállt, felismerve:
– Román? és kein, pisztoly? egy hang hozzám szólt.
Sóhajtottam akaratom ellenére.
. Weg! Menj! mondta, hangja parancsoló volt.
Öntudatlanul vonszolva léptem,
nagy üresség vert fészket agyamban.
Mi történt velem, nem értettem!
Tücsök cirpelését sem hallottam.
És még hallgatagabb lett az éjszaka,
míg a csillagok remegve figyeltek.
Testemet az álom végleg elhagyta,
nem fért agyamba e rejtélyes történet.
1944, Kroszno-Lengyelország
PE FRONT
Se aşternuse pe pământ, linţoliu
nocturn. Pădurea-ncremenise.
Războiu-şi menţinea cumplitul doliu.
Părea că toată firea adormise.
Pe drumu-nfricoşat, din pădurice,
ce leagă-aerodromul de oraş,
păşeam tăcut, călcând ca pe arşice,
prudent, cum e în luptă un ostaş.
N-am auzit nimic, pân’ la cuvântul:
-Hallt! şi-n acest timp, în spate,
simţeam ceva de groază, apăsându-l,
şi mâini ce începuseră să cate.
La grade s-a oprit, înţelegând:
-Român? şi. kein pistol? o voce zise
Eu am oftat o dată, vrând nevrând.
-Weg! Pleacă! spuse cel ce poruncise.
Târându-mi paşii, ca automat,
un gol se cuibărise parcă-n creier.
Nu-nţelegeam ce mi s-a întâmplat!
Nu auzeam nici ţârâit de greier!
Şi mai tăcută noaptea mi-a părut,
iar stelele că tremurau pe cer,
În mine, somnul n-a mai încăput
şi nici în minte tainicul mister .
1944, Krosno-Polonia
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:16 :: P. Tóth Irén
