Volt egy Ciriusz nevű kölyökcica. Minden álmában egy nagy fáról álmodott. Ott össze-vissza ugrándozott az ágakon. Egyszer látott a fán egy szép levelet. Fölmászott, de nem érte el. Ciriusz megpróbált mindent, de nem sikerült. Megkérdezte a zsiráfot, hogy fölmászhat-e a hátára.
– Zsiráf kérlek szépen, emelj föl a hátadra, és hadd vegyem le azt a szép levelet!
– Fölemellek, de egy feltétellel.
– Mi lenne az?
– Hozz, nekem a juhásztól egy kis szénát!
– Hozok neked, hozok.
Így hát elment Ciriusz a juhászhoz szénáért.
– Juhász uram! Légyszíves, adj nekem egy kis szénát.
– Adok neked szénát, de csak akkor, ha hozol nekem négy juhot.
– Megyek, megyek.
Ciriusz elment a vásárba. Megszólította az eladót.
– Kéne nekem négy juh.
– Adok neked, csak akkor, ha hozol nekem egy kutyát.
– Persze, hova menjek a kutyáért?
– Menj a Gazdag Józsihoz.
– Szervusz, Gazdag Józsi! Adnál nekem egy kutyát? Mit hozzak érte?
– Jaj, nekem nem kell semmi, hiszen gazdag vagyok.
Ciriusz elindult a kutyával. Amikor odaérkeztek a nagy fához, Ciriusz nagyokat sóhajtva mutatott fel arra a szép levélre.
– Látod, azt a levelet szeretném elérni, de nem tudom, mert kicsi vagyok.
A kutya összeráncolta a homlokát.
– Semmi baj, majd én segítek rajtad – majd egy nagyot vakkantott.
Ciriusz úgy megijedt, hogy felfutott a fára, de nem mert lemenni, mert a kutya mérgesen csaholva őrizte lentről. A zsiráf meghallotta, hogy Ciriusz keservesen nyávog. Odasietett a fához, hogy lesegítse. A kismacska ijedtében azt is elfelejtette, hogy miért akart felmenni a fára.
Azóta nem álmodik a nagy fáról, hanem egy jó nagy kemencéről, ami mellett elbújhat.
Örökre megtanulta, kutya és macska között nincs barátság.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Pápai Eszter
