Pápai Eszter Szerző
Vezetéknév
Pápai
Keresztnév
Eszter
1 év 10 komment

az én mesém 🙂

 

 

Lujzit, a cicánkat napok óta nem láttuk. Vasárnap reggel hangosan nyávogott az ajtónk előtt. Először azt hittük, fáj valamije, de amikor meglátta a kezemben a tejet, rögtön hozzám szaladt, és dorombolni kezdett. Megitta, én közben befutottam a lakásba, hogy elmondjam, megvan Lujzi. Közben nyitva hagytam az ajtót. A cicánk beosont, és a konyhából kivitt pár halat, amit édesanyánk vasárnapi ebédhez készített elő. Amire észrevettük, már megette. Másnap reggel hallottuk, hogy Lujzi sír, fáj a hasa. Bevittük az állatorvoshoz, aki megnyugtatott minket, három nap diéta után rendbe jön.

Azóta megtanulta, hogy nem szabad mohónak lenni.

1 év 10 komment

 

 

Esik a hó,

és fúj a szél.

Vajon mit jelent?

Ma van a nagy nap,

a nagy finálé.

Kidíszítjük a fát,

s teszünk rá szaloncukrot.

 

Várjuk Jézust türelmesen,

addig megvacsorázunk szépen.

Most itt az idő,

megjött, megjött Jézus szeretettel, és ajándékkal.

Vajon most mi következik?

Hát mi más, mint az ajándékbontás.

 

Mindenki kapott mindent,

kivéve Jézus.

Hogy köszönjük meg?

Csinálunk neki sok-sok ajándékot,

talán, rakunk hozzá szaloncukrot.

Rakunk finom mákos bejglit az asztalra,

mind a tíz ujját is megnyalja.

Együtt várjuk az újévet, a boldog újesztendőt.

1 év 9 komment

 

Volt egy Ciriusz nevű kölyökcica. Minden álmában egy nagy fáról álmodott. Ott össze-vissza ugrándozott az ágakon. Egyszer látott a fán egy szép levelet. Fölmászott, de nem érte el. Ciriusz megpróbált mindent, de nem sikerült. Megkérdezte a zsiráfot, hogy fölmászhat-e a hátára.

   – Zsiráf kérlek szépen, emelj föl a hátadra, és hadd vegyem le azt a szép levelet!

   – Fölemellek, de egy feltétellel.

   – Mi lenne az?

   – Hozz, nekem a juhásztól egy kis szénát!

   – Hozok neked, hozok.

   Így hát elment Ciriusz a juhászhoz szénáért.

   – Juhász uram! Légyszíves, adj nekem egy kis szénát.

   – Adok neked szénát, de csak akkor, ha hozol nekem négy juhot.

   – Megyek, megyek.

   Ciriusz elment a vásárba. Megszólította az eladót.

   – Kéne nekem négy juh.

   – Adok neked, csak akkor, ha hozol nekem egy kutyát.

   – Persze, hova menjek a kutyáért?

   – Menj a Gazdag Józsihoz.

   – Szervusz, Gazdag Józsi! Adnál nekem egy kutyát? Mit hozzak érte?

   – Jaj, nekem nem kell semmi, hiszen gazdag vagyok.

   Ciriusz elindult a kutyával. Amikor odaérkeztek a nagy fához, Ciriusz nagyokat sóhajtva mutatott fel arra a szép levélre.

   – Látod, azt a levelet szeretném elérni, de nem tudom, mert kicsi vagyok.

   A kutya összeráncolta a homlokát.

   – Semmi baj, majd én segítek rajtad – majd egy nagyot vakkantott.

   Ciriusz úgy megijedt, hogy felfutott a fára, de nem mert lemenni, mert a kutya mérgesen csaholva őrizte lentről. A zsiráf meghallotta, hogy Ciriusz keservesen nyávog. Odasietett a fához, hogy lesegítse. A kismacska ijedtében azt is elfelejtette, hogy miért akart felmenni a fára.

   Azóta nem álmodik a nagy fáról, hanem egy jó nagy kemencéről, ami mellett elbújhat.

   Örökre megtanulta, kutya és macska között nincs barátság.

1 év 12 komment

 

 

A Mesehegyen túl anyukájával élt együtt Bobi, a kiskutya. Egyszer úgy döntöttek elmennek Lapp-földre a Mikulást meglátogatni.

Nagyon sokat gyalogoltak. Amikor odaértek a Mikulás házához, csak azt látták, hogy az ünnepi izzók annyira fényesek, színesek voltak, hogy egy csillagot sem lehetett látni az égen.

Bobi az ajtó előtt megkérdezte anyukáját:

– Anyu, bemehetünk a Mikuláshoz?

– Persze! Menjünk – szólt anyukája.

 Bobi kinézett magának egy motoros játékot.

– Anyu, anyu én ezt kérem! – vakkantott Bobi.

– Majd a Mikulás elhozza – simogatta meg buksiját anyukája.

Bobi egy másik szobában meglátta a fehér szakállú Mikulást. Piros kabát volt rajta, hatalmas gombokkal, zsebekkel. Arcát alig látta a nagy szemüvegtől. Mellette egy nagy zsák volt.

– Szia, Mikulás! Én egy motoros játékot szeretnék – kérlelte Bobi a Mikulást.

– Rendben Bobi, meglesz, de csak akkor, ha megígéred, hogy szót fogadsz anyukádnak, és minden nap időben lefekszel.

– Megígérem Mikulás – csillant fel Bobi szeme.

Bobiék visszamentek a szállásukra. Vacsora után anyukája meglepődve vette észre, hogy Bobi szobájában már nem ég a villany. Csendben benézett hozzá, és látta, hogy mosolyogva alszik.

Bobinak nagyon szép, kalandos álma volt.

A Mikulás elvitte őt arra a hegyre ahol mindent csokimáz borított. A fákat, a bokrokat, és a folyót is. A hegy teteje finom marcipán volt. Pont olyan finom, mint amit anyukája készített a születésnapi tortájára.

Reggel, amikor Bobi felkelt látta, hogy a csizmájában van valami. Megdörzsölte a szemét, közelebb lépett az ablakhoz. Kint már nagy pelyhekben hullt a hó. A kis csizmában az a motoros játék lapult, amit a Mikulás házában látott. A játék mellett egy levél:

Szia Bobi! Látod, milyen jó szófogadónak lenni! Anyukád is boldog, és te is az vagy.

Mikulás.

 

1 év 12 komment

A tavasz levélhozó,

a nyár napfény forgató,

az ősz levélhullató,

a tél hópehely ringató.

 

A tavasz narancsba öltöző,

a nyár szivárványt festő,

az ősz barnába költöző,

a tél fehérre vetkőző.

 

A tavasz újjászületés,

a nyár művész,

az ősz készülődés,

a tél elcsendülés.

 

1 év 19 komment

Agócs Írisz grafikája http://artistamuvek.blogspot.com/

 

 

A ragyogó hópelyhek

egyre nagyobbak lesznek,

és te egyedül hallgatod

a hideget rázó jégcsapok

csendes cseppenését.

 

A tél fagyos.

Te ott állsz nélkülem

a havas éjszakában.

 

Gondolj arra,

hogy otthon vár

az ajándékod,

s ha megleled

a fa alatt,

csakis a tiéd.

1 év 20 komment

A sűrű erdő közepében élt egy kis mackó a testvérével és az anyukájával.

Egy őszi napon korábban kelt. Leballagott a lépcsőn, és látta, ahogy anyukája csendesen sürgölődik a konyhában.

Megkérdezte tőle:

– Mit csinálsz mama?

– Mindjárt megyek a boltba. Most menj fel játszani.

A kis mackó nem értette, hogy mi a baj, ezért megkérdezte a nővérét:

– Anyu miért ment a boltba?

– Biztos bevásárolni – titokzatoskodott a nővére.

Brumi szomorúan felcammogott a szobájába, és azon töprengett, miért nem akar ma vele senki sem beszélgetni.

 

Anyukája késő délutánra ért haza. Mancsai közt egy nagy dobozt szorongatott.

– Brumi gyere le! – kiáltott a nővére.

A kis mackó nem akart hinni a szemének. Egy hatalmas csoki torta volt az asztalon. A torta oldaláról illatos méz csorgott le.

– Kit ünnepelünk? – kérdezte meglepődve.

– Olvasd el kismackóm – szólt az anyukája, könnyeit törölgetve.

Brumi büszkén betűzte ki a szavakat, hiszen már két hónapja jár az erdei iskolába.

– B-o-l-d-o-g sz-ü-l-e-t-é-s-n-a-p-o-t B-r-u-m-i!

A boldogságtól meghatódva ölelte át anyukáját, és nővérét, és tudta, ezt a napot sosem fogja elfelejteni.

 

Pápai Eszter Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.