Mentünk és meneteltünk,
hegyre fel, hegyr?l le,
hol el?re, hol hátra
az út végét még ma sem látva.
Voltunk kicsik, majd lettünk nagyok,
váltottunk ágyat, ahogy álmot,
a hajnal egybeforrt az éjjel,
ahogy álmunk is a feketefölddel.
Reményeink az égb?l
leestek arccal a földre,
ahogy állunk is, a jelen id?re.
És csak mentünk,
meneteltünk, az id? végtelen,
hosszú viharmadarával.
