Gősi Vali : Fölfelé hull’ni

„Levél vagy? Azt kell megtanulni, nem szabad, csak fölfelé hull’ni”. (Szabó Éva)

 

 

Bíbor palást terül a bársonyos

fényben búcsúzó nap köré,

nyomában ködös, őszi sóhajjal

alkony borul a bús fejfák fölé.

 

Rőt avar takar halott világot,

fakó-kék fátyol a nyugati ég.

Temető csendjét vijjogó varjú

riasztja elhagyott  kökényszemért.

 

Falevél perdül. Halk zizzenéssel

lehull lágyan a lábam elé,

eljárja végső, halálos táncát,

s fölfelé röpteti végül a szél.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.12.05. @ 10:43 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 287 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/