A vörös iszap katasztrófa emlékére…
?sz járt, jött a hajnal
gyötr? fájdalommal,
vérvörös kín csurgott minden ház falán.
Sírtak ifjak, vének,
házuk d?lt, semmivé lett.
Fohászuk elszállt, elvitte b?szen az ár.
Dermedt ajkak kértek;
Isten segíts meg, kérlek!
Óvd meg a gyermek lelkét, ki b?nbe veszett!
Hol van, ki ellenük vétett,
mért kell szenvedni vétket,
mért csak a pénz kell? A zsarnok sosem tanul.
Csönd lett, égbolt vérzett.
Sorsuk semmivé lett.
A vörösiszap a párnájuk, s a végzetük.
Így veszett semmibe egy nap az életük…
Legutóbbi módosítás: 2010.12.03. @ 19:13 :: Maczkó Edit
