Méghogy a fantázia szüleménye néhány hihetetlen írás? Nem, ez nem így van. Az írásoknál a tollat szigorúan az élet történése mozgatja. Íme.
Már minden létező helyen megnéztem, és nem találtam. A keresésnél mindig az utolsó mentsvár Anyukám.
— Anyuci! Nem emlékszik, hogy hol találok olyan szegő anyagot?
— Mit akarsz vele?
— Nem az a lényeg, hogy mit akarok vele, hanem az, hogy hol találom! Egyébként a maradék kockás anyagból edényfogót akarok varrni, és azzal szegném el.
— No várjál, nekem így gyorsan nem megy. Gondolkodnom kell. Nem is tudom, milyen szegély kellene neked, olyan gatyamadzag?
— ?
Nem sürgettem a dolgot, majd később újra rákérdekek. Néhány nap múlva benéztem a „hideg” szobába és láttam a keresés nyomait. A varrógép tetején a gép két fiókja kiborítva. Biztosan nem találta, mert nem szólt.
Mit tehetem, hozzáfogtam keresni. Azt megjegyzem, hogy sok türelmem nincs a kereséshez, de a végére akartam járni. Valami halványan derengett, hogy a szekrény alsó, kihúzható fiókjában, a százéves dobozok és a divatból kiment „ridikülök” között mintha láttam volna. Ott is volt. Egy megsárgult nylonzacskóban.
No és milyen társaságban! Maradék csipke, úgy tizenöt centi, 1975-ből sima és ikerlottó, óarany függönyrojt; vagy 15 centi, képszög, buszjegy 23,40-ért, egy leporelló Warsawá-ból, hajcsat halcsontból, feszület, olajkályha számla; ára 20780 Ft, rajta felirat: jótállás kiadva, agyonszáradt vadgesztenye, kék színű félig kopott ceruza, fekete bársonyszalag, rádió antennacsonk, egy kép: máriaremetei emlék, rozsdás menetes vascsavar, krikkel, elalélt bugyigumi, hullámcsat, képszög, átvarrós és alulvarrós gombok, kontyformázó, ferdeszeg, ifjúsági jelvény a hetvenes évekből, gyertyacsonk és fenyőfa ágára rakható gyertyatartó.
Mindezek között ott volt a valamikor fehér, most kissé megsárgult, és rozsdafoltokkal ékesített többméter hosszú szegőszalag, a gatyamadzag.
Megnyugodtam. Holnap rózsaszín cérnagombot keresek.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.09. @ 14:00 :: Kovács Ilon
