Nyugalom, biztonság,
mikor karodba zársz.
Ha ketten vagyunk,
Egymástól rabok,
s szabadok.
De, ha ott állunk
egymással szemben,
vagy fekszünk
egymást ölelve,
nincs szó,
és nincs világ.
Ketten vagyunk,
álmot élünk éberen,
hol csak gondolat suttog
és valami sodor,
ami belül lüktet,
szétfeszít és robban.
Pedig csak fekszem,
téged ölelve,
csak élvezem a békét,
hogy ott vagy mellettem
s közben olyat érzek,
amit még nem:
Nyugalom, biztonság,
mert karodba zársz.
————————————–
A második és a negyedik szakaszban van némi elevenség, a többi javarészt sablon. Csak érezni szép. Dolgozz még rajta, kedves Szerz?, így nem f?oldalra való.
————————————–
Köszönöm az épít? kritikát, és hogy ilyen gyorsan foglalkozott a versemmel, amire választ is kaptam. Megértettem az indokát, Kedves Szerkeszt?, de ez a vers túl régi, és Így kedves nekem 🙂
—————————————
Természetesen megértem, valóban megértem, de így alatta marad az elvárt szintnek és a te korábban megismert írásaid szintjének. Érdekes egyéniség vagy, egyedi íz? gondolatfutamokkal, el?re nézzünk inkább, a nosztalgia maradjon a fiókban.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.09. @ 21:03 :: Kiss Beáta