Elment.
Elsuhant.
Libbent a függöny.
A csésze megrepedt,
kifolyt a bor, a leves.
Akárhogy nézem, már
ragasztani sem érdemes.
Körmöm betört, ahogy
életem is ketté,
bele akadt egy korhadt fába,
az hasította szét.
Szívem megszakad,
szivárog a vér.
Elmentél.
Nyitott ablakom
zárom.
Még visszatalálsz,
utána újra kitárom.
Egyedül maradsz.
Ma még itt vagyok,
és holnap?
Levelet írok neked, verset
fájdalommal.
Ha elmegyek,
ne sírj!
Visszajövök.
Hozom magamat, s örömet, hogy
örvendj, nevess, a bút feledd.
Egyedül vagyok,
nézek a semmibe,
talán még élek.
Naponta menekülök, sírok,
id?nként megtörlik az arcom.
Kacagnak a falakon át,
talán egyszer
valaki rám talál.
