Rózsa Ibolya : Hat versszak

Nem ígértem se Napot, se csókot, se csillagot

 

 

Égnek tornyok,

égnek házak,

papirosok

hazugsággal.

 

Elég minden

kívül-belül,

eléd hintett

ékes betűk.

 

Ég a lelkem,

hamut szórok

körbe, szerte,

én nem szólok

 

soha többet,

elnémulok,

eltört bögre,

úgy búsulok.

 

Tűz égessen,

tűzben haljak,

ettől szebbet

nem szól ajkam.

 

Rút a világ,

csupa korom.

Csokor virág

sírhantomon.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.06.17. @ 15:03 :: Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/