Az a néhány folyosói pad
csúnyán agyon van köhögve,
a gyanúsan egyforma
fekete-fehér kövezetet
körökbe rendezi a kitartó nézés
még akkor is, ha szöglett?l-szögletig
kényesen illeszkednek csücskösre.
Mögötte elmúlt negyven év
elmaradott mozdulatai,
de el?tte már a kilátástalan látszik
(egy kiáltás, krákogás, elfojtott vihogás)
valaki telefonál, a fehér homályból
ki se néz, az id? csak lakik,
vánszorognak valakik, koldulva
papírt, receptet, vagy valami
szentséget, mit itt lehet venni.
A rendszer, e percben
veszett fejsze már,
félredobott bácsi vár legalább
reggel óta,
azt sem tudni, hogy haza,
vagy sorra,
(mindegy is)
senki nem viszi…
Legutóbbi módosítás: 2008.07.19. @ 14:35 :: Kerekesné Varga Veronika
