Vandra Attila : Szent-Annai horgászkaland

Még egy kis történet a Szent-Annáról, ez már nem olyan hosszú. S mivel a fantáziám kihalófélben (a rózám virágzóban) ez is megtörtént, ez se fantázia szüleménye…

 

Szent-Annai halászok

 

Napfényes reggelre ébredt a Székely Tenger. A Csomád krátere fölött egyetlen felh?foszlány se rondítja el az ég kékjét. A kráter mélyén megbúvó Szent-Anna tó felületén az ilyen reggeleken megjelen? ködfoszlányok is eloszoltak. Az elmúlt napok es?i minden mákszemnyi port elmostak. Aki venne annyi fáradságot, hogy kimenjen a kráter tetején található sátortábortól alig egy kilométerre található kilátóhoz, megcsodálhatja a Kárpátkanyar szépségeit. Ilyen id?ben lehet a Királyk? gerincér?l csodálni a Dunát. 

Kerezsi Laci, a Szent-Anna-tói totumfactum. ?(alkalmazottaival együtt) a f?b?nös abban, hogy a Szent-Anna és környéke nem degradálódott a román tengerpart és a Balaton szintjére. Ma korán kelt. Szép id? és szombat, ez számára azt jelenti, hogy sokszorosan több munkája lesz. Hogy csinálja, hogy nem, bárhol vagy is, el?bb-utóbb felbukkan. ?nem Mindenható Isten, de Mindenüttottlev?. S ahol megjelenik, ott tisztul a környék. Az az elve, hogyha tisztaság van, akkor más is nehezebben dobja el a szemetet. De ha már van egy eldobott papíros, amellé hamarabb kerül másik…

Az el?bb még fenn volt a táborban, most már a tó partján osztogatja utasításait. Feltehet?en egy fél óra múlva már a tábor mellett lev? sorompón már senkit se fog átengedni, mert a tóhoz vezet? út két oldala is tele lesz. Most még leér a tó mellé egy H rendszámtáblájú autóbusz. Laci bizalmatlanul figyeli a hangos társaságot, hiszen szemmel láthatóan van bennük egy fél atmoszféra fölös sörnyomás.

Oda is megy Laci hozzájuk, s személyesen közli velük a Szent-Anna partján érvényes szabályokat, amelyeket az átlag turistáknak nem szükséges a tudomására hozni. Ezeknek ajánlatos eszükbe juttatni, mert maguktól nem tudják, s olvasni se tudnak. A táblákról legalábbis. Már épp más dolga után nézne Laci, hisz nem e zajos társaság kioktatása egyetlen napi feladata, ám hallja, hogy a buszról leszállók egy csoportjának tanakodása azzal végz?dik, hogy

– Hagyjátok rám, beszélek én vele!

A f?macsó oda is megy Lacihoz, s így szól hozzá:

– Faszikám, lehet itt horgászni?

Ett?l a megszólítástól Lacinak a zsebében kinyílik a bicska, de Laci úgy dönt, hogy nem húzza el?.

– Itt nemigen.

– Faszikám, elrendezzük. Kapsz egy láda sört, s teszed, hogy nem látod, hogy horgásszunk.

– Rendben. De a sört el?bb tegyétek abba a terepjáróba.

A vidám legények azonnal átszállítják a láda Arany Ászokat, Laci pedig elindul a dolgára. Ã??k pedig veszik a horgászbotokat, s elindulnak a tónak azon oldalára, ahol nincs strandpart. Néhány óra múlva Laci a tavat kerülve ádáz tó-sz?rés közben találta ?ket. Nem szól hozzájuk, hiszen kapott egy láda sört, hogy ne lássa meg ?ket. Ám a f?macsó utána szól. Úgy látszik, hogy a halászat érdekében kialakult csendrendelet a kultúrájukra is hatott, mert ezúttal udvariasabban szólítja meg.

– Uram, van ebben a tóban egyáltalán hal?

– Nemigen…

– De hát ebben a tóban volt törpeharcsa… – állt fel egyik társa a székér?l.

– Jól mondta, volt. De CeauÃ?Ÿescu egyszer a környéken akart vadászni, s a szúnyogok ellen olyan alaposan beporozták a környéket, hogy az es? által a tóba mosott rovarirtótól a törpeharcsák mind feldobták a hasukat.

– És ezt miért nem mondta?

– Én mondtam, hogy nemigen lehet itt horgászni…

– S a sört miért vette el?

– Hogy ne vegyem észre magukat, ahogyan horgásznak… Hiszen erre kértetek. (S ne röhögjem halálra magam)

– Kurva székely! – fakadt ki a f?macsó. – Bolondját járatta velünk!

(Háát… megérdemeltétek.)

 

Abból a láda Arany Ászokból én is ittam. Laci ezért a tettéért megkapta méltó büntetését. Minden évben el kell mesélnie nekünk. Újra és újra… 

Legutóbbi módosítás: 2008.07.19. @ 12:22 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 728 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.