*
Tudom.
A kenyérből
keveset
kaptál.
Ki késével karcolt rá
keresztet,
háttal állt.
Madarak szárnya rebbent,
szilánkokban
hullt alá
a múlt,
s te,
vérző szívű,
konok, kései árva,
zokoghatsz templomod
hideg kövén hiába.
Mozaikablakod
össze nem rakod.
Ám mi az egészre szállt,
a részekben is ott van.
Tanulj meg szeretni
néma alázattal!
Legutóbbi módosítás: 2009.11.04. @ 12:59 :: Takács Dezső