Egy cikkr?l
Száll a madár ágrul ágra,
Száll az ének szájrul szájra…
Kesely? étke ott a tetemed.
Anyád életért méreggel
etetett.
Színes f?szer volt az
anyatejed.
Temet? föld helyett,
mert nálatok a természet
a szokás,
nap, és baktérium
oszlatja tested
martalékát.
Szül?d helyett, ki
nefelejtset rakhatna rád,
holttestedre gyomrodból
n? ki a virág.
Száll az ének szájrul szájra,
Csak ez a madár, már nem száll ágra.
Vannak-e még, kik
nem mennek el mellette?
Vajon meddig pusztítunk még,
és mit termel az végbelünk?
Amerika! Ez kell nekünk;
Legyünk mi a lerakodó helyük!
Amerika? Ez mind inkább
közhely már.
Pusztítsunk csak tovább,
hisz legf?bb ellenség ki
lehet nagyobb magunknál.
Szállt a madár ágrul ágra,
Csak ez a madár szállt halálra.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.04. @ 15:34 :: Kiss Beáta