Gősi Vali : Alkony

Zabolátlanul
hullnak rám
a hiány-szavak,
súlyos terhükkel beborítanak,
míg állok hosszan
valami vége-nincs csöndben
a sejtelmes, bordó égbolt alatt,
nézem, ahogy misztikus fénnyel
aláhanyatlik a Nap,
nyomában roskad,
omlik a lángoló fényhíd,
mint sereghajtó ínség,
a lélek-nincstelenség
terhe alatt.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.14. @ 07:51 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 286 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/