Maretics Erika : Esőben

 

Az eső csendben

 szemerkél,

vízpermet hull

kibomló hajamra,

tócsába gyűlik

a rosszkedv,

majd felszáradva

 végleg elillan.

A villamos mintha

a semmibe futna

 a messzi távolban,

ázott verebek gubbasztanak

 csupasz ágakon,

néha felborzolják tollaikat.

Én is behúzom nyakam,

cseppek csordulnak le

  viharkabátomon,

a toronyóra a téren

fél ötöt mutat,

vizes aszfalt tükrözi

vissza arcom,

sosem volt világ

torz figuráját,

aztán visszazökken

 a valóság,

ahogy befordulok

 az utcasarkon.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru

Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.