Az eső csendben
szemerkél,
vízpermet hull
kibomló hajamra,
tócsába gyűlik
a rosszkedv,
majd felszáradva
végleg elillan.
A villamos mintha
a semmibe futna
a messzi távolban,
ázott verebek gubbasztanak
csupasz ágakon,
néha felborzolják tollaikat.
Én is behúzom nyakam,
cseppek csordulnak le
viharkabátomon,
a toronyóra a téren
fél ötöt mutat,
vizes aszfalt tükrözi
vissza arcom,
sosem volt világ
torz figuráját,
aztán visszazökken
a valóság,
ahogy befordulok
az utcasarkon.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.18. @ 15:09 :: Adminguru