Horváth István : CSÖND – CSODA

2011.09.06. Horváth István Vers 31
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Ködben a rét, hűvös a völgy,

álom szoknyában libben a tölgy.

 

Rezdül a lomb, mozdul a kép,

napragyogástól, éled a rét.

 

Forr már a bor, érik a csönd,

nyújtózva nagyot pihen a föld.

 

Pereg a mag s hull a levél,

ág zizegése télről mesél.

 

———-

Csöndes az ősz, íze a méz,

s nálam időzve, téged idéz.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.09.06. @ 08:42 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.