Seres László : Egy megsárgult kép

(Adrienn unokámnak)

 

 

Egy megsárgult kép…

hogyan fessem meg

égi szépségét

a kis cserfesnek,

kopott cellulóz

tündér-varázsát,

– ha festeni se tudok –

hogy lássák

szeplőcskéit

a pisze orr körül

és hajtincseit,

ahogy göndörül

kékes-szürkén fenn

szeme csillagát,

mely rózsaarcán

szendén csillan át,

mosolyát apró

pórusok között,

hová istenarcú

angyal költözött

s ajkait, mely nyit

és sohase zár,

és hull a szó,

mint mézédes nektár,

ahogy e pöttöm

a Napra felkacag,

zizzenő fények

elvakítanak,

kihull a kép

kezem közül sután,

hogy fessem le

ennyi idő után.

Akit ma látok,

rá se ismerek,

hisz felnőtt lett ő…

és én lettem gyerek.

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.