Mozdulj, kicsim!

*

 

 

 

 

Végre elérte a kereszteződést, és letérhetett az autókkal zsúfolt főútról. Már alig látott a szemét csípő sós könnyektől. Behajtott hát a temető parkolójába, s megállt a terebélyes fűzfa alatt. Feltört belőle a zokogás, és míg homlokát a kormánykeréken nyugtatta, csak sírt, sírt keservesen. Megviselték a látottak, szívét-lelkét még egyre tépte a nyüszítő sírásból kiérződő mérhetetlen fájdalom, amit az imént hallott.

Néhány perce ért be a faluba, s a szokásos kocsisor fogadta, mely a leeresztett sorompó miatt naponta többször is kialakult. Lassan araszolgattak lefelé a dombról, be-beengedve egy-egy autót a mellékutakról.

A benzinkúthoz érve ütötte meg fülét a keserves sírás. Ilyet még nem hallott, egy pillanatra meg is dermedt, lekapta lábát a gázpedálról is. Hiába tekintgetett azonban jobbra-balra, úgy sem fedezte fel a szokatlan hang forrását.

Aztán meglátta!

Ugyanis a benzinkutat elhagyva udvariasan megállt, hogy a jobb felől besorolni akaró autóst beengedje, hiszen még hosszú sor kígyózott mögötte, s ilyenkor ez így szokás. Rámosolygott a szélvédő mögül hálásan intő fiatalemberre, de a mosoly az arcára fagyott rögtön, amint az autó kifordult a főútra. Addig takarta a látványt, ami döbbenetet és iszonyt merevített vonásaira.

A sarkon egy puli-keverék forgott egy szőrcsomó körül. Orrával kétségbeesetten bökdöste azt. Fel-felnézett az elhaladó autókra, és keservesen, emberi zokogásnál keservesebben sírt, nyüszített. Szeméből rettenet, fájdalom és kétségbeesés sütött.

Valaki elgázolta kis kölykét, s ő nem értette, miért nem mozdul, miért nem fut már utána. Próbálta a kicsi szőrét nyalogatva életre kelteni azt, de a véres kupac csak nem mozdult. Segíteni már nem lehetett rajta.

Úgy megbénította a döbbenet, a látvány kegyetlen volta, a kutya szívet tépő zokogása, hogy nem is vette észre, nem mozdul az autója. A mögötte álló kocsi vezetőjének dühös dudálására riadt, s indult végre tovább.

A visszapillantó-tükörben látta a férfi illetlen mozdulatát, s amikor a dombon lévő lámpáknál pirosat kapva amaz a kanyarodósávban mellé húzott, szóban is megkapta a magáét:

— Hülye, szőke p…! Minek ülsz autóba, ha nem megy a vezetés?

 

 

28látogató,1mai

Szerző Szepesi Zsuzsanna 48 írás
Szeretettel üdvözlök mindenkit! Köszönöm, hogy tagja lehetek körötöknek. Mesékkel kezdtem, versekkel folytattam, s könyvelhetek el némi sikert is általuk. Élményt, örömet szeretnék adni műveimmel. Okozzon oly örömet olvasásuk a tisztelt irodalomszerető embernek, mint megírásuk nekem - ezt kívánom! Írásaim egyre több helyen jelennek meg. Négy saját kötetem van eddig.

9 Komment

  1. Nagyon-nagyon elszomorított…
    Itt bizony több gondolatot is elindítasz az Olvasóban..az állatok ösztönösen vagy sem…de igenis képesek érezni..pontosabban vannak érzelmeik..
    ..és az emberek esetenként képtelenek erre…míg az állatok agressziója csak kivételesen nyilvánul meg látszólag ok nélkül más állatokkal vagy az emberekkel szemben..addig az emberek ok nélkül is agresszívak tudnak lenni másokkal szemben.

  2. Autós kultúra no komment. Sok helyen megfordultam már életemben és sajnos a legtöbb országokban ez van. A legrosszabb Németország ahol a sebességkorlátozást szinte sehol sem tartják be.
    Itt egy szerencsétlen kutyus a szenvedő fél. De mi van akkor ha az áldozat egy gyerek vagy egy felnőtt? sajnos nem sokkal jobb. Volt már olyan is sajnos, hogy segítségnyújtás nélkül elment a tettes és csak hónapokkal késöbb fogták el. Tetszett az irásod!

Hagyj üzenetet