Marthi Anna : Holdpont

 

Az se baj, ha

 

a valóság

összegyűrt papírdarab,

szemétkosárban végzi,

álom ropog talpam alatt.

 

Bemerészkedek a csendbe:

egy keret sarkába ülök,

nézem, amint mellettem

pók sző malomkereket,

szélben lebbenőt.

 

Az óra metronómja

kiűz és szilánkokra

bont, félelem csorog

vér helyett. Marad

a padló, rajta délibáb

selyme tavalyi táncnak.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak