Szonett forma, de mégsem szonett. Se rím, se szótag nincs összhangban, csak mutatóban, itt-ott – ( tudod István, azok az „írott-íratlan” szabályok (! ) — de akkor miért is ez a forma?
Az els? versszak áthajlásai zavaróak írásjelek nélkül, nem tudni mit szeretnél, hisz egybefolynak a gondolatok. Pedig a vers jó, a vers szól.
Központozás és áttördelés után visszavárom –
Nem tudom, hol akadtatok el, melyik században? A verseimet a print média szerkeszt?i gond nélkül megértik, elfogadják – nem szabálykönyet keresnek manapság!
A 14 sor és a rímképlet „fogyaszthatóvá teszi” írásaimat – mert van, aki a zenéjük mellett – ha tényleg jó vers, mint ahogy mondod! – az értelmüket is felfogja!
A zaklatottságot az a formai eszköz hordozza, ami sokak szerint er?síti a verseimet – hogy éppen nem esik egybe és ezzel meggondolkodtat, bizony vissza-vissza kell meni, meg kell rágni!
A 14 sör és a párhumamos és ellentétet hordozó szakaszok – éppen a parttalan rímeken elszabadult szószátyárságtól védi meg a szerz?t!
Bocsáss meg, Szerkeszt? 5! De nem tudom ellentmondásos érvelésedet elfogadni!
Munkádat köszönöm!
